Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

ság [mind a Tiso-féle Szlovák Köztársaság magyarjai, mind a visszacsatolt Felvidék magyarsága] a vizsgaidőt jelentő hét év alatt óriási többségében elutasította a fasizmust, az embertelenséget, nemcsak óvatosan, titokban, hanem nyíltan és következetesen a németek ellen sorakozott fel; egyetlen védője volt a zsidóságnak, támogatta a szlovák felkelést, hisz magyar nemzetiségű katonák és partizánok százai vettek részt a fegyveres harcban a fasizmus ellen. Nincs szebb igazolványa ennek a magyarságnak, mint az, hogy 1940 szeptemberétől Pozsonynak 1945 áprilisában történt felszabadításáig a Szlovákiában levő egyetlen csehtestvér egyházat a magyar református egyház mentette meg az üldözéstől, s tartotta fenn egyházi életét csehül és cseh szokások szerint; hogy a pozsonyi magyar sajtó 1938 és 1945 között vállalva egy rendszer világnézeti és nemzeti gyűlöletét, nem tekintve a börtönöket és a személyes hajszát, egyetlen hangja volt az emberségnek, demokráciának és európai magatartásnak, amit immár szlovák oldalon is kénytelenek voltak elismerni, továbbá az, hogy a zsidó vagyon osztogatásakor, az ún. „arizálásban", midőn a német fegyverek sikere elbűvölte a tömegembert, a szlovákiai magyar nem vett részt, sőt azt elutasította. A csehszlovák kormány azonban ennek ellenére a priori magyarellenes beállítottsággal jött meg Kassára, ahol olyan kormányprogramot fogadtak el, mely a csehszlovákiai magyarság teljes és tökéletes kiirtását tűzte ki céljául. Sohasem ocsúdott egy nemzetdarab borzalmasabban egy káprázatból, mint a csehszlovákiai magyarok a harmadik Csehszlovák Köztársaság

1 népi demokráciájából, melyért áldoztak és dolgoztak. Szomorúan kellett meggyőződnünk, hogy a csehszlovák állam felelős pártjait és tényezőit nem az itt rekedt német és magyar fasizmus megbüntetése érdekli, hanem csupán és egyedül a magyar vagyon eltulajdonítása, és a nincstelenné tett magyarok átdobálása az összetört és nehezen feltápászkodó Magyarországra. Nem így képzeltük el két koordinált demokratikus rendszer kölcsönösségét. Magyarország demokratikus fejlődésének ismét a csehszlovák állam szolgáltatta halálosan pontos közvetettséggel az első kompromittálást. Midőn 1945-ben a hónapok során át, részleteiben megdöbbentő embertelenséggel végrehajtott megfélemlítés, üldözés, kifosztás és internálás sem járt a kívánt sikerrel, s a világ jobbik lelkiismeretéből jutott egy villanásnyi a szlovákiai magyarok számára is, az Amerikai Unió tiltakozása megállította a csehszlovák kitelepítési terveket. Ekkor, némi habozás után, új taktikához fogott a csehszlovák politika: államközi megegyezéssel próbálják majd elérni azt, ami egyoldalú intézkedéssel nem sikerült. így jött létre a prágai és budapesti megegyezés a két ország között létesítendő lakosságcsere tárgyában a mi megkérdezésünk, a mi meghallgatásunk és a mi igaz megítélésünk nélkül. Ma már Magyarországon is jól tudott tény, hogy az említett megegyezés a magyar történelemben ugyanazt a jelzőt fogja megkapni, mint a vasvári béke, azt, hogy: gyalázatos. De a vasvári békekötésnél az osztrákok állapodtak meg a törökkel a magya122