Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
vákiai magyarságot - a felsorolástól távol áll a teljesség igénye - megfosztották az állampolgárságától; elkobozták mezőgazdasági ingatlanait; a magyarlakta területeken beszüntették a nemzeti bizottságokat, s e települések élére biztosokat (komisszárokat) neveztek ki; a népbíróságok a magyar nemzetiségűek tízezreit helyezték a háborús bűnösök listájára; a magyarokat megbízhatatlanná nyilvánították és a gazdasági életből kirekesztették; elkobzott ingatlanaikat nemzeti gondnokok felügyelete alá helyezték; a közalkalmazottakat állásukból azonnali hatállyal elbocsátották, a nyugdíjak és egyéb juttatások folyósítását leállították; a magyarok választójogát megvonták; a magyar evangélikus egyházközösségek önállóságát megszüntették, a magyar lelkészeket elbocsátották, internálták, kiutasították, bebörtönözték, a magyart mint istentiszteleti nyelvet betiltották; a magyar pártokat, kulturális és társadalmi szervezeteket, könyvtárakat, kiadókat, lapokat betiltották, vagyonukat elkobozták; a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény kierőszakolása végett közmunkarendelet címén a magyarok tízezreit deportálták Cseh- és Morvaországba, ahol a legtöbb esetben embertelen körülmények közé kerültek; a lakosságcsere-egyezménnyel közel százezer magyart telepítettek át Magyarországra; a reszlovakizációs rendelet nemzeti önbecsülésükkel, önérzetükkel állította szembe a magyarság százezreit stb., stb. Szalatnai Rezső egy helyütt az alábbi érzékletes képet festi a kialakult helyzetről: „Kerek egy esztendő alatt a csehszlovákiai magyarokat megfosztották földjétől, házaitól, sokakat lakásától is, köztisztviselőinek nincs fizetése, nyugdíjasainak nincs nyugdíja, hatósági védelemben senki, aki magyar nem részesül, mert egy elnöki dekrétum alapján minden magyar elvesztette állampolgárságát; minden magyar közmunkára vihető bárhol az országban és fizetés nélkül, nincs egyetlenegy magyar iskola, még elemi fokon sem, nem működik egyetlenegy magyar közművelődési vagy társadalmi egyesület, magyar főiskolai hallgatót nem szabad felvenni a főiskolára, még sportolniok sem szabad a magyaroknak; nincs magyar sajtó, nem jelenik meg magyar könyv, magyarul nyilatkozni nem szabad, a magyar nemzetiségűnek nem lehet rádiója, sok helyütt betiltották a magyar istentiszteleteket; sok ezer magyart internáltak országszerte, sok ezret megfélemlítve kényszerítettek szülőföldje elhagyására s ezzel anyagi és erkölcsi tönkretételére; a magyar vendéglősöktől, kereskedőktől, iparosoktól minden kártérítés nélkül egymás után elvették boltjaikat és üzemeiket, még a legapróbb műhelyt is; a magyar földbirtokosok és nagyiparosok vagyonára az állam tette rá a kezét, az utcán magyarul megszólalni tilalmas és kockázatos dolog, a magyar szabad és védtelen prédája mindenfajta feljelentésnek, az összeírt és csendőri felügyelet alatt tartott magyarság az országos és helyi vonatkozású tiltó rendeletek útvesztőjében elvesztette immár lelki biztonságát is." 1 6 9
