Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IV. Bécs és Sztambul két tüze közt (1595-1685) - 1. Sas és félhold Dél-Hont egén (1595-1685)

1. SAS ÉS FÉLHOLD DÉL-HONT EGÉN (1595—1685) Az első évszám Ali honti „győzelem-ünnepének" időleges végét, a másik pedig a megye töröktől való végleges megszabadulásának esztendejét jelzi. Kiknek szolgáltak e csaknem száz év alatt falum jobbágyai? Ipolypásztó 1602-ig a lévai vár urának, Dobó Ferencnek a kezén van. Halála után a bécsi udvar praktikáktól sem riad vissza, hogy Lévát és tartozékait magának kaparintsa meg. Parancsot ad a várbirtok lefoglalására. Az őrség, hűségesküjére hivatkozva, megtagadja a vár átadását, a császáriak azonban furfanggal elfoglalják azt. A Dobó-híveket Pozsonyba, a terméskészletet s a borokat Bécsbe, a drága műkincseket pedig Prágába hurcolták. A foglalás kapcsán pör támad. Az udvari bürokrácia beleköt Dobó Ferenc végrendeletébe, kifogásolván, hogy azon „a pecsétek (...) ferdén vannakDobóné Perényi Zsófia több évi huzavona után végül is úgy szerezte vissza Lévát, hogy nőül ment Kollonich Szigfrid báróhoz, akit aztán a király 1606-ban megerősített Léva és tartozékai birtoklásában. Falum jobbágyai 1623-ig neki, majd ezt követően a Lévát magához csatoló kincstárnak tartoznak szolgálattal. Az utóbbinak 1640-ig, amikor is a király a várbirtokot száznyolcvanezer forintért át nem engedte egy újabb magánbirtokosnak, Csáky László grófnak. Ipolypásztó jobbágyai majdnem öt évtizeden át robotoltak a Csákyknak. Zűrzavaros időkben, melyek a gazdálkodásnak nem kedveztek. Léva Börzsöny-vidéki tartozékfalvait ekkor már ismét háborgatja a török; az itteni birtoktest ebek harmincadjára jut, Csáky szalmája lesz. Az utóbbi szólás, amellyel manapság vagyon vagy birtok hírhedt gondozatlanságát fejezzük ki, eredetileg a falumat is uraló Csáky grófok mindenki által prédált, csöndeskén tönkremenő lévai váruradalmára vonatkozott, szemléletes tömörséggel fejezve ki a hanyatlást, melynek okait a terület elnéptelenedésében, a parasztkéz hiányában, a békekötések ellenére is gyakori török rablóportyákban, faluhódoltatásokban s a századot végigkísérő bécsi abszolutizmusban és a tűzzel-vassal folytatott ellenreformációban lelhetjük meg. Hogyan is állhatott volna helyre a rend, hogyan is indultak volna virágzásnak a falvak? 83