Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

A honti betyárok betyárjáról, Sisa Pistáról nem csak a népi emlékezet tud; alakját a századforduló ipolysági újságai is föl-fölidézték. Sisa Pista (eredeti nevén Benkó István) állítólag Ipolyszalkán született 1847-ben. Hatéves korában kegyetlenül elverte egy pandúrkáplár. Akit aztán húszéves legénynyé érve Sisa Pista — nem is lett volna Sisa, ha nem így tesz —, afféle igazságosztó Lúdas Matyiként kézbe kapott egy szép napon. Ez a nap a pandúr számára ugyancsak gyászos véget ért: a legény agyonütötte őt. Ettől kezdve Sisa három vármegye, Hont, Nógrád és Pest erdőségeinek lett legendás hírű futóbetyárja. Mesélik róla, ösvény szélén üldögélt az erdőben, amikor arra tévedt egy szegény leány. — Hová mégy? — kérdi tőle Sisa. — Vásárra. — Aztán nem félsz a betyároktól? — Nem én, a szegényeket azok nem bántják. — Hát Sisa Pistától? — Attól sem, az is csak a gazdagokat bántja. Sisának tetszett a talpraesetten válaszolgató, bátor leány. Pénzt adott neki, hozna egy rend alsóruhát a részére, vásárból visszajövet majd átadja. A leány megtette; hálából a betyár tíz forinttal jutalmazta őt. Más alkalommal egy gazdag leány vonult nagy büszkén az erdei úton. A betyár vele is szóba elegyedett; ám a leány ócsárolta, akasztófavirágnak nevezte őt. Sisának hozzá is volt kérése: hozna neki két doboz gombostűt a vásárból. A gazdag leány, mivel visszafelé is az erdőn át vezetett az útja, félt nem teljesíteni a kérést. Pökhendiségéért, a betyárok ócsárlásáért azonban meglakolt; a kétdoboznyi gombostűt Sisa a leány talpába szurkodta. Igazságosztó hajlamairól nemcsak ez a mese szólt valaha, hanem egy dal is: Sisa Pista híres legény, nem valami pipogya. Jó a szíve, és nem gonosz, csak a sorsa mostoha. 230