Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IV. Bécs és Sztambul két tüze közt (1595-1685) - 3. Ipoli Pásztó falu pelikánja

mindkettő elől menekülve — erdőkben, üregekben, ingoványokban vertek tanyát. Hogy e nagy menekülések mily ősi, már-már atavisztikus félelmeket alakítottak ki falum lakóiban, s hogy mily eleven máig is a töröktől való buj dosások emléke, tapasztalhattam nemcsak a helyi mesék, mondák, legendák gyermekkori magamba szívásának korában, hanem e kézirat írásakor is. Éppen a török kori fejezetek megformálásán munkálkodtam, odahaza töltvén a nyarat, amikor a Máj-hegyen, szőlőnk mellett egy gabonatáblában a kombájn alatt beszakadt a föld. Rejtekhely tárult föl? Egykori pince? A jelenlevők egyhangúlag az előbbire szavaztak. Ki is vitathatná, hogy az üreg a törökök ellen nyújtott menedéket? Ki ne hinné is el — hisz minden legenda, mint homokszem körül a gyöngy, valóságmag körül képződik —, hogy falum nagyharangját, amely a hagyomány szerint még a reformáció előtti időkből származik, a török elől az Ipoly holtágaiban rejtegették? Ki kételkednék abban, hogy az asszonyok a hódítók elől a mocsári tölgyesben, a Széki-tó ingoványaiban kerestek menedéket? Mert hát — mint megboldogult Kassai Zsuzsánna néném magnófelvételen reám hagyta volt —, mert hát „ ... ěvittík a törökök az asszonyokat. Ěvittík ik'ét, és ugy bujkátak, ollyan vizes pocsonyás helekénn, lapulevelek alatt. Hogy hát meg né talájják; osztán éjjé hazamént az asszon, hát mondta: — Nyissák ki a zajtót, édesanyám. Hát aszonygya: — Ki vagy? — Hát én vagyok, a jánya, nem ismer? Aszonygya: — Az ěmént, ěvittík a törökök. Nem él a' má. De hogy: — Hazagyüttem, én vagyok. De nem nyitotta ki az anyja, nem hitte. Réggěre ott vót méghalva." A szerencsétlen lány vagy fiatalasszony sorsát felidéző történet valamikor ballada lehetett. A párbeszéd s a mesezáró fordulat ugyanis csaknem teljesen egyezik a Gyönyörű Bán Kata című népballadával. Megpróbáltatások élhettek az Ipoly mente népköltészetében, amelyből, íme, napjainkban is vet elénk tükörcserépnyit az idő. A török fészkek: Párkány, Esztergom, majd pedig Érsekújvár visszavételével az oszmán uralom Hontban 1685 nyarán 91