Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IV. Bécs és Sztambul két tüze közt (1595-1685) - 2. Refomációtól az ellenreformációig

A hitetlen rettegtet engem: Mert én rólam tanácsot tartnak, És ellenem kötést tesznek, Nagy haraggal rám gerjednek, Hogy megnyomorítsanak. Nagy ínségben kesereg szívem, Rettegtet halálos félelem; Teljességgel elszomorodtam, Félek, rettegek, gyötrődöm: Reszketvén szörnyen vesződöm, Ügy hogy immár sokszor kívántam: óh, ha szárnyaim lehetnének, Mint a galamb ha repülhetnék, Én elrepülnék e népek közül, Pusztát keresnék ezentúl, Ahol nyugodalmam lehetne ... Hogyan került ki falum az ellenreformációnak abból a hullámából, amely különösen II. Ferdinánd uralkodása alatt, 1619—1637 között volt erős Hontban, adatok híján (melyeket egy későbbi, az egyház régi irattárát megsemmisítő tűzvész emésztett el) nem idézhető föl pontosan. Némák a későbbi évtizedek koronatanúi is, Ipolypásztó 1651—1673 közötti prédikátorának a nevét ismerjük csupán: Ü j vári István. Sírba vitte élményeit, tapasztalatait, félelmeit és hősi elszántságát utódja, Sallay János (1673—1695) is. Mindkettőjüknek lett volna mit hagynia ránk: falumbéli működésük a Wesselényi-összeesküvés leleplezését követő osztrák abszolutizmus és a Szelepcsényi György által kezdeményezett, terrorisztikus és katonai eszközökkel megvalósított hittérítés idejére esik. Arra az időre, melynek csapdáiról Szenei Molnár Albert erőteljes nyelve vallhat csak igazán: "Perelj, Uram! perlőimmel, / Harczolj én ellenségimmel, / Te paizsodat ragadd elő, / Én segedelmemre állj elő (...) Mert nekem hálót vetettek, / És mély árkot készítettek, / Hogy életemben ok nélkül / Megejtsenek kegyetlenül ..." A nagy ellenreformációs támadás ugyancsak megapasztotta 89