Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IV. Bécs és Sztambul két tüze közt (1595-1685) - 1. Sas és félhold Dél-Hont egén (1595-1685)

1603-ban Zepen lepeő, 1628-ban pedig Leepeo néven írtak össze. Az 1603-ban följegyzett Paztor név, viselőjének megváltozott foglalkozásához igazodva, 1616-ban Juhász-ként tűnik föl. E kuriózumok ellenére a családnév a XVII. században kezd már megszilárdulni, s a ragadványneveket a nagy telepítések, népmozgások korában gyakran éppen olyan családnevek váltják föl, melyek azt a helyet jelzik, ahonnan a jobbágy szökve, átköltözve vagy telepítés révén elszármazott. Ipolypásztó névanyagában erre is találunk példákat. Keleti származásra utal az Eperies (1598), a Berecki (1603; Zemplén megyei helységnév), alföldire a Dejtár (1598), Pest megyeire a Szaday (1616) név. A telepítések ellenére a falu lakossága nem állapodik meg. 1603-ban huszonöt, 1616-ban húsz, 1625-ben tizennégy, 1628ban tizenöt családfőt írtak itt össze; a Kis, Molnár, Panyi, Súth, Gál, Hegedős családok mellett néhány olyan nevet is (Kassai, Kovács, Pereszlényi, Pető, Tóth, Urbán), melyeknek viselői elmondhatják magukról, hogy régi, törzsökös ipolypásztóiként érték meg a mi időnket is. Általában azonban a kor nem kedvezett sem a család-, sem a településtörténeti folytonosság kialakulásának, s nem tette lehetővé a falvak növekedését sem. Bizonyítják ezt a Hont megyei portális összeírások is. A XVII. század elején elrendelik, hogy egy portára négy jobbágyot, illetőleg tizenkét zsellért kell számítani. Ezt figyelembe véve sem beszélhetünk azonban arról, hogy a korabeli Hont sűrűn lakott lett volna. Ellenkezőleg. 1609-ben a porták száma 453,75 volt; 1618-ban 428,25; 1635-ben már csak 262,65; 1648—49-ben pedig mindössze 101! A lakosság gyérülésének, elmenekülésének fő oka továbbra is a török veszedelem. Esztergom a korábbi század végére ugyan felszabadult, 1605-ben azonban ismét török kézre került, s azon is maradt majd nyolc évtizeden át, állandó veszélyt jelentve — a török fészek Párkánnyal együtt — az Alsó-Ipoly mentére. A tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki, majd bécsi békekötés szerint Hont megye (várait: Ipolydamásdot és Drégelypalánkot is beleértve) a király birtokába került vissza, portyáival és betöréseivel azonban a török sokat háborgatta a Börzsöny-vidék népét. A Bars, Hont és Nógrád 1630-iki sérelmei a török végbeliektől című jelentés szerint: 85