Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - XI. Utóirat- avagy az idő faggatása

a mezőgazdaságon kívül keresi kenyerét: az iparban (80 fő), az építőiparban (25), a közlekedésben (23), a kereskedelemben (15), az iskola-, a művelődés- és az egészségügyben (17). A nagyarányú szociális átrétegződés annak eredményeképpen jöhetett létre, hogy élhet a társadalom kínálta érvényesülési lehetőségekkel a falu embere is: szakmát tanulhatnak, munkahelyet választhatnak a fiatalok, kedvükre valót. Továbbtanul, akinek tehetsége van. Zseliz, Párkány, Ipolyság, a közeli kisvárosok adnak otthont a fiataloknak. S a fővárostól Kassáig számtalan település még. A kirajzások következtében évtizedről évtizedre csökken a község lakosságának száma: 1960-ban 950 lakos, ebből magyar 664 fő (69,8 %) 1970-ben 805 lakos, ebből magyar 617 fő (76,6 %) 1980-ban 649 lakos, ebből magyar 495 fő (76,3 %) A legutóbbi népszámláláskor a község 228 épületéből húsz üresen állt. Elhagyott porták, gaz fölverte udvarok, megvakult — bedeszkázott ablakú — házak néznek az utcákra. Az Alvégben? Minden második-harmadik portán adja tanújelét némi életnek egy-egy magányos lélek: tanúja századunk első harmadának, a hajdan volt parasztvilágnak, öreg a falu, sokszor kondul hát temetésre a harang; sokszor fogad a hírrel anyám, hogy elment ez is, meg el az is, nyugodjék szegény. Legyen könnyű neki a föld — gondolom, mert volt hozzájuk közöm, mert ismertem őket, mert így vagy úgy, de valamiképpen biztos, hogy hatottak reám esztendeiben a fogékony gyermekkornak. Talán a mozdulataikat őrzöm, izmaik játékát, ahogy megsuhintották a kaszát, fölcsipedték a lehullott szőlőszemeket; talán a nevetésüket, a sírásukat; igaz meséiket arról a korról, amit meg nem éltem, de amelynek emlékeit magamban hordozom mégis a génjeimbe kódolt érzések, indulatok és mentalitás folytán — mint ahogy magában hordozza elődeit mindenki, a Csallóköztől a Bodrogközig, aki testi valójában szülőfalujából kiszakadt ugyan, ám el tőle nem szakadt, mert érzelmeinek köldökzsinórján át abból is táplálkozik, abból is gyűjt életerőt, amit gyermekként s ifjúként szívott magába falujának valóságából, a fölnevelő közösség reája testált kollektív emlékezetéből. Szülőföldünkhöz tartozunk mi két498