Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - X. Jégverésben, forgószélben

pásztót. „Annyian vótak, mint csillag az égen. Az iskolákba szállásótak bé, a hajiokokba. Sátrakba is laktak. Még nálunk, a házakná." Vonuló seregek nyomán — megtapasztalhatta ezt korábbi századokban bőven a nép — sohasem a jó szerencse jár. Hanem a szorongás, a kétkedés. Mi lakozik a fáradt, megviselt, otthonuktól, családjuktól elszakított, testileg-lelkileg sebzett katonákban? Nem vadította-e el őket szaga a vérnek? Nem látnak-e ellenséget, tűzzel-vassal irtandót, a velük szemben hadat viselő kormány civil népében is? Kérdések, amelyekre 1944 karácsonya után az idő adja meg a választ. Január és február, amikor együtt él a község az orosz katonákkal. Egy „nagyon fajin", mindig komoly, szomorkás mosolyú katonára emlékezik vissza a mából akkor még tizenéves anyám. „Űt csak mindig, külön a többiektő, oszt harmanikázott." Néném nevetve emlegeti, hogy a katonákat — „németvé ezt nem tehettem vóna még" — hátba merte vágni a söprűvel, kölcsönös évődés közepette, ha azok sáros csizmában léptek kőpadlatára a frissen fölmosott konyhának. December harmincadikán egy bizonyos Dunajevszkij őrnagy szállásolta be magát a parókiára. Róla olvasom az egyházi krónikában: „Nagyon jóakaratú és intelligens ember volt. Panaszomra, hogy már nincsenek lovaim, a saját lovait fogatta be a saját kocsijába, úgy küldött át Ipolybélre úrvacsorát osztani. (...) Erőszakoskodás Pásztón nem volt. Január első napjaiban a parókiát műtővé rendezték be. Az ott működő kapitány orvos egy pásztói leányt is megoperált bélcsavarodás miatt, nagyon jó eredménnyel (.. .) Gabonakészleteink mind megvoltak, a katonaságnak nem kellettek. Volt nekik elég." Véget vet aztán az együttélésnek a front további alakulása. A Garamon túl ugyanis beásták s szívósan tartják magukat a német csapatok. Támadás készül, nagy offenzíva; várhatóan heves viszontválaszával a németeknek. Civil lakosság számára veszélyes terület az Ipoly—Garam köze. A Garam és az AlsóIpoly menti községek ezért kiürítendőnek nyilváníttatnak. 1945. március elején került sor az evakuálásra; a nép nyelvén: a „menekülés"-re. Sok mindent megtanult, megtapasztalt ekkorra már falum. Racionálisan elfogadta, hogy hozzátartozik ez is a háborúhoz: az otthontól való elszakadás. Hiszen azok után, hogy 1939 szeptemberében Hitler megtámadta és 493