Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IX. "Nincs már szívem félelmére…" - 3. "Az embereket Te meg hagyod halni…"

kenőcsöt égési sebekre is, akárcsak a tojásfehérjét. A láb töredezett bőrrétegét sótalan disznózsírral puhították. Állati termékeken kívül felhasználtak minden egyéb módot, hogy bajaikra írt találjanak. Falum egykori „csontkovácsa", bizonyos Hajdú Sándorné, aki a ficamok gyógyításának volt tudója, fonálgombolyagot tett a beteg hóna alá, így tartva helyén a kicsuklott vállat. A sebre pókhálót tettek; a fagyott lábat frissen sült krumplival melegítették vagy hóval dörzsölgették. A szemölcsöt lószőrrel kötötték el, hogy leszáradjon; az elszakadt érre fémpénzt szorítottak és kötöttek, megakadályozva a vér kilövellését. A pangó, rossz vért piócával szívatták ki a visszeres lábból; cigányasszony hordta, darabka kenyérért, szalonnáért, befőttes üvegekben a visszataszító vérszopókat, melyeknek mai fogalmaink szerint vajmi kevés közük van a fertőzésveszély elkerüléséhez. Az ésszerű, tapasztalati anyagból, természetismeretből kiinduló eljárások mellett találkozhatunk a népi gyógyászatban irracionális mozzanatokkal is. Akik a szamárköhögést szamártejjel vélték gyógyíthatónak, s tejért, nem lévén falumban csacsi, még a majorokba is elzarándokoltak, azokat a szimiláris mágiába vetett ősrégi hitnek a tudata, a babonás hitnek az elve vezérelte. 3. „AZ EMBEREKET TE MEG HAGYOD HALNI..." Az elmúlást, hacsak nem jött derült égből villámcsapásként vagy tragikus körülmények között, természetes jelenségnek tartották falum parasztemberei; mi több: idős korú, súlyos beteg esetében — „rengeteget szenvedett, jól járt szeginy" — megváltást láttak a halálban. A nagycsaládi szervezetekben az öregeket megkülönböztetett tisztelet illette meg; betegségükben a fiatalabb asszonyok kötelesség- és tisztességtudóan látták el őket, enyhítve, ahogy képességeik s az orvos nélküli világ engedte, fájdalmaikat. Ismerték és elfogadták a parasztélet rendjét: hogy kikopva a mezei, majd a ház körüli munkából, hajlott korukban a gondozottak sorsára jutnak maguk is. íratlan törvény volt az „öregotthon" szociális intézményét nem ismerő parasztvilágban, hogy az életerősnek, magabíró469