Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 3. Nyugalmas emberöltő (1321-1382)

börzsönyi ezüstbányáit is. 1311 nyarán, mint hajdani króni­kások följegyezték volt, az Ipoly—Garam közén egyetlen köz­ség sem maradt sarcolatlan... Az „úri tatárok" kora, amely sok gondot-bajt hozhatott a vidék jobbágy népének fejére, Csák Máté halálával, 1321­ben ért véget. A trónra lépett új királynak, Károly Róbert­nak (1308—1342) sikerült letörnie a hatalmaskodó főurakat. A király és a sok-sok kiskirály közötti harc utolsó fejezetéhez az Alsó-Ipoly mentének is van némi köze. Zách Felicián, aki látszólag királyi hűségre tért, a monda szerint Ipolydamásd várából ment Visegrádra, hogy merényletet kövessen el Ká­roly Róbert ellen. Terve nem sikerült; ő maga esett áldozatul. Orv szándékáért családja, gyermekei — köztük a királyasz­szony udvarhölgye, az ártatlan, szép Zách Klára — lakoltak kegyetlen halállal. A történetet Arany János is feldolgozta. Balladában. Olyan műfajban, amely a legérzékenyebben vetíti elénk a kutyafejű tatároktól a „vad, úri tatárok"-ig ívelő nyolc évtized villongásait és tragédiáit. 3. NYUGALMAS EMBERÖLTŐ (1321—1382) A tartományurak megfékezése után Károly Róbert királynak még jó két évtizedet adott a sors, hogy országában szilárd belső rendet alakítson ki. Üdvös munkáját fia, Nagy Lajos (1342—1382) folytatta és teljesítette ki. A két Anjou uralkodá­sának közel emberöltőnyi idejét a nyugalom korának tartják. A kántortanítói lakás építésekor, a bronzkori emlékekkel s a XI. századi sírokkal együtt napvilágra került leletekből arra következtethetünk, hogy az 1300-as években Pásztó né­pessége nagyobb és jobb módú lehetett, mint a korábbi szá­zadokban. A sírokból többek között vassarkantyú, több patkó, saru, ezüstözött vörösréz drót ékítményekből összeállított pártaszerű női fejdísz maradványa, egy almadinokból össze­állított díszgomb, több különböző színű üveggyöngy s egy ezüstpénz került elő. E korból származhatott a középkori díszítőművészet jegyeivel ékesített jellegzetes formájú mell­kereszt is, melyet az egyik udvar földje vetett ki magából, 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom