Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 2. Tatárok és "vad úri tatárok" (1241- 1321)

megokolást: Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen volt, s nem is az Öperenciás-tengeren túl, hanem itt, a szomszéd faluban, Kiskeszin élt egy magányos úrnő. Irtózatos étvágyának híre bejárta széles e környéket. Egy ültében vágott be egy sült ökröt, méghozzá minden áldott nap. De hát több nap, mint kolbász, ezért aztán a nagyevő asszonyság felajánlotta a kiskeszieknek: rájuk hagyja birtokát, ha haláláig mindennap jóltartják őt. Miért, miért nem, a kesziek úgy gondolták, jobb, ha nem áll az alku. Erre a nagyevő úrnő a szalkaiakkal kötött egyezséget. Azok aztán úgy elhalmozták minden jóval, hogy a falánk nagyasszony egy szép napon holtra ette magát, így jutottak a birtokhoz a szalkaiak; innen a rejtély, hogy a pásztói határ nem a szomszédos Kiskeszi földjeivel, hanem a távolabbi szalkaiak pusztájával érintkezik. S hogy mi köze mindennek a tatárjáráshoz? Az, hogy a faluhatárok furcsa szomszédsága a vidék tatárjárást követő újranépesítésével függ össze. A mese birtoktörténeti magva ugyanis egy oklevélben található, mely szerint 1252-ben IV. Béla király Szálkáról úgynevezett hospeseket (idegen származású jövevényeket, „vendégeket") telepített át Kiskeszire, s az ottani határ Ipolypásztóval szomszédos részén adományozott nekik birtokot. A vendégeket pedig minden bizonnyal azért „ültette földre", hogy növelje a vidék gyér, tatárok által megtizedelt lakóinak számát. A IV. Béla haláláig (1270-ig) terjedő időszakot a történetírás nyugalmasnak tartja. Az utána következő fél század azonban a főurak egymás közötti és királyellenes villongásainak a jegyében zajlott. Az utolsó Árpád-házi királyok tehetetlenül szemlélték, hogyan csúszik ki kezükből a gyeplő. Miképpen függ ez össze a kicsi Paztuh sorsával? Akképpen, hogy a vidéket a hatalmaskodó nagyurak közt is nagyuraknak számító Hont-Pázmán nemzetség uralta. Egyik ivadékukkal, Lampert ispánnal, aki falumat a bozókiaknak adományozta, az 1135-ös oklevél kapcsán találkoztunk már. Mivel Bozók Pásztótól messzi esik, Pásztó egy idő után visszakerülhetett a Hont-Pázmánok kezére. A nemzetség egyik családja a XIII. században már a „Pásztói" névvel illeti magát. Bizonyára, mert birtoka feküdt itt. De voltak földjeik a Börzsönyben, 44