Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 1. A téli ünnepkör

egytől egyig a gazdák. Ilyen és hasonló történetek játszottak közre abban, hogy falum úgy vélte: tanácsos a kanásznak — ha mással nem is, legalább az obligát pásztorkaláccsal és üveg borral — megnyerni a jóindulatát. Karácsony böjtjének délutánján hegedűszó szüremlett szét a havas utcákon: udvarból udvarba tértek be a cigánymuzsi­kusok, hogy zeneszóval — a „Mennyből az angyal"-\al — kívánjanak kellemes ünnepeket a házbelieknek. Jutalomkép­pen egypár korona ütötte markukat. Házról házra jártak a szegényebb családok s a környékbeli vándorcigányok gyer­mekei is; ablak alatti éneklésükért kalácsot, almát, aszalt gyümölcsöt, néhány fillért juttatott tarisznyájukba az ember­baráti érzésekre ugyancsak rászoruló hajdani világ. Ezen a na­pon, mint a hagyomány tartotta, illett adakozó kedvűnek lenni, még az állatokkal szemben is. A jószágot — meg ne szólaljon panaszosan — bőségesen ellátták takarmánnyal, a „karácsonyi morzsá"­1 pedig — a böjti kalács morzsalékát, melyet egy ideig (pontosan már meg nem nevezett időtarta­mig) az asztalon hagytak (talán hogy a jövő évben is terített legyen a családi asztal?) — a tyúkok elé szórták. „De oszt hogy mé?" — tette föl magának a kérdést hetvenen túl járó adatközlőm, akinek tudatában e szokáscselekmény úgy él már csupán, mint apósa praktikája. „Tán hogy jobban tojjanak a tyúkok, s hogy ne betegedjenek meg" Karácsony első ünnepét otthon ülte meg a család. Templom­ba elmentek délelőtt is, délután is — máshová azonban nem, még rokonnézőbe sem. A látogatásokat, a karácsonyköszöntést az ünnep második napjára tartogatták. Ekkor járták be a fa­lut a „mengyikások", a szegényebb papnövendékek is, vallásos verseket szavalva a házaknál, hogy tanulmányaikhoz a gazda­családok pár koronás adományaiból teremtsék meg az anyagi alapot. Egyébként csöndesen, különösebb hiedelmek, látványo­sabb szokáscselekmények nélkül telt-múlt karácsony két ünne­pe; puritán volt, akárcsak a gyermekeknek szánt ajándékok, melyek ritkán lépték túl a Mikulás- vagy Luca-napi ajándé­kozás mértékét és értékét. Hangos volt bezzeg a szilveszter! A századforduló táján még — mint idős adatközlőim szüleiktől hallották — három napig tartott a vigalom, három táncmulatság követte egymást. Szí­439

Next

/
Oldalképek
Tartalom