Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

lakodalom szertartásrendjét lényegében a második világháborúig. (Igaz, a szertartásrend a század elejéhez viszonyítva egyszerűsödött: néhány rigmus és formula — pl. az esküvő utáni menyasszonykikérés meg -kiadás szövege — kikopott belőle; feledték a menyasszonymáj-sütést; a valaha hajnalban járt menyasszony táncot, mivel a lakodalom „forgatókönyve" egyszerűsödött, éjfél körűire hozták előbb. Mindazonáltal az itt leírt szokások nagy része megérte még a negyvenes éveket.) Azóta? „Sok minden kiment azőtte a divatbó, népszokásokbó is, a kócsos kalácsot is fővájtották a tortasütemínyék, de azé még sok szokás máma is él. Például az, hogy nálunk még most is legtöbbnyire két helyén tartják a lakodalmat, külön a menyasszonyos házná és külön a vőleginyés házná; és a menyecsketánc, az is még máma is él." Ez a „máma" még gyermekkoromra: az ötvenes és részben a hatvanas évekre vonatkozik. Mint más vidékeken, Ipolypásztón is ez idő tájt kezdett a lagzik színhelye áttevődni a „kultúrházba", felszámolva a két háznál folyó lakodalmat. Forgatagát, két násznépének színes vonulásait e szokás kezdte ki, no meg, párhuzamosan az egyházi esküvő fokozatos feladásával, a templomba menetel elmaradása. Történt még más is: „Má most ěmaradt a verselés vocsoráná, a duruzsbákot is fővájtotta a nyomdai méghívó, és az egész lakodalom má bizony nem ugy folyik lé, mint amint én itt ěmondtam. Hanem egész másképp. De visszagondolunk rá" — réved a múltba nagyapám. S annyit tesz még hozzá szavaihoz: „És azt mondjuk, hogy szép vót." 432