Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

emelkedett a hangulat, úgy lett egyre hangosabb a nótaszó is. Mit énekelhettek? A kimondottan lakodalmi dalok mellett sok-sok alkalomhoz nem kötött mulatónótát. A férfiak legszívesebben a katonaéletről. A rukkolás nemcsak az otthontól való elszakadást hozta magával, hanem a kényszerű búcsúzást is a szegfű-szép leányoktól, első szeretőtől, kedvestől, akinek emlékét a messzi távolban melengetni, őrizgetni kell nagynagy hűséggel, igaz, hív szerelemmel. Ezt az élménykört így hagyták reánk a dalok: A zselizi sorozóra süt a nap, megjöttek a vizitáló tiszt urak. Vizitáló főorvos úr szavára léptem be a vizitáló szobába. Mikor engem kilenc orvos vizitált, egyik elment, a másik elémbe állt. Egyik nézi gyönge testem állását, másik írja babám szomorúságát. Ha én egyszer tüzes mennykő lehetnék, a zselizi sorozóba beütnék. Agyonvágnám azt a betyár főorvost, aki engem katonának sorozott. Sej-haj, egy asszonynak két eladó lánya, egyik szegfű, másik majoránna. En a szegfűt választom magamnak, sej-haj, ha meghalok, a síromra jó lesz koszorúnak. Sej-haj, katona sem lettem volna soha, ha a bíró huncut nem lett volna. Megállj, bíró, kerülj a kezembe, sej-haj, felakasztlak az akácfa lombos tetejére! * 421