Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

Mer' ha eztet Bíró Margit megtudja, Zsuzsi lyányom örökre elátkozza. Ebéd után egyet ütött az óra, Bíró Margit elindult a kiskútra. Oly szomorú hírt hallott a kiskúton, alig tudott hazamenni az úton. Alig várta, kannáit letehesse, elindult a Kis Imre háza fele. Még be se ért, csak az ajtót zörgeti: — Álnok betyár, csak egy szóra gyere ki! A Kis Imre ki is gyütt a kapuba, Bíró Margit e szavakkal fogadta: — Való, Imre, hogy te megházasodtál, a szívemre ilyen bánatot hoztál? — Való bizony, Bíró Margit, szeress mást, szerettük már elég régóta egymást. -— Szép szeretőm, add ide a kezedet, hadd kívánjak neked rózsás életet: Három évig és harminchat hónapig nyomjad, babám, gyászos ágyad fenekit. Kilenc orvos orvosságát használjad, nyugvóhelyed sehol föl ne találjad. Ég és a föld be ne vegyen gyomrába, vessen ki a sírod bal oldalára. Ég és a föld be ne vegyen gyomrába, vessen ki a sírod bal oldalára! Lyánypajtásim, éntőlem tanuljatok, igaz szóval szeretőt ne tartsatok. Lám, a babám én igazán szerettem, nemsokára sírba visz a szerelem. 391