Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 1. Villa Paztuh: A "rab" cselédek faluja (1000-1240)

termelő, szabadabb jogállású parasztréteg mellett létezett egy önállóságától megfosztott, „rab" cselédnek minősített, nincstelen, nem a saját, hanem az úr igásállatával és munkaeszközével dolgozó földművelő réteg is. (Az ide tartozók magyar neve ín volt; akad nyelvész, aki szerint a szó szegény, szeginy szavunk utótagjában él tovább.) Hogyan válhatott ilyen ínné az államalapítás után az ember? Lesüllyedhetett —a pogánykodás büntetéseként, lopás, ölés megtorlásaként — a szabad szolgálónépek köréből; származhatott a Kárpátmedencében talált idegen népek közül; sodorhatta ide a sors rabszolgapiacról is. A XI. században a szlávság egy része (például a lengyel szlávság) még bálványimádó volt. A keresztény Európa nem sok kímélettel bánt a pogányokkal. Virágzott a rabszolgapiac. Följegyezték például, hogy az ezredfordulón Prága piacáról vettek s vittek Magyarországra „rab" szolgákat. Ipolypásztó ínjei között ugyanúgy lehetett szolgasorba jutott magyar (erre utal a Keseleüd: Keselyűcske név), mint egyéb Kárpát-medencei származék. Néhány szolga neve ugyanis idegenül cseng. Honnan származhattak, ők volnának csak a megmondhatói. Mi csak annyit mondhatunk: Tótországból (a ma Jugoszláviához tartozó Szlavóniából) még az államalapítás utáni évszázadokban is telepítettek át munkaerőt Hontba, ahol ma is meggondolkodtatóan gyakori a Tóth családnév. De volt itt helyi szláv folytonosság is, mint ezt a vidék helynevei (Szokolya, Helemba, Mikola, Baráti, Bél) bizonyítják. Szláv eredetű a Pásztó szó is, melyet az első oklevél így hagyott ránk: Paztuh. (Ez a szóvégi -h makacsul megőrződött egy évezreden át; hiába tiltakozott ellene Sallay György uram, a környékbeliek még ma is Pásztohára utaznak, nem pedig Pásztora). Az ősi forma jelentése magyarul: ,mén, csődör', illetőleg: ,pásztor' (aminek alapján föltételezhető, hogy Paztuh korai lakói lótartással és -tenyésztéssel is szolgálták a királyi udvart). Tudósaink szerint megvan e szó az óbolgárban (így a honfoglaló magyarság akár magával is hozhatta), de él a lengyelben is mint személynév. A paztuhi szolgálónép eredetének kérdésében végül is tehát nem igazít el. Akár így, akár úgy: a korai középkor jogtörténete szerint, ha az adományozott birtok népeit munkaeszköz nélkül ruházták át új urukra, akkor önállóan gazdálkodó, személyükben 37