Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 2. Mássalhangzók, képzők, ragok

formák az uralkodók. Elmarad az 1 a nem hasonuló -vál, -vél ragból is: gyerékékvě, kapákvá. A -hoz, -hoz rag viszont, bár z-je szintén lekopik, mindig röviden hangzik: aratókho, vízhö. Kivételnek számít ez a pótnyúlás számtalan esete között, amelynek egyik igen gyakori típusát a szóvégi ly lekopása eredményezi: Ipó (Ipoly), ráspó, bagó. Máskor összeolvadás, illeszkedés következtében tűnik el egy-egy mássalhangzó. Példa erre a talló, salló, ballang, kollát, pallag, birgelli szó; az n + ny hangkapcsolat (lyánnak, leginnek), továbbá néhány szószerkezet: ul látom, ev vót az stb. Egy-egy szó mássalhangzójának helyén néhány esetben más hangot ejt falum embere, mint a köznyelvet beszélők. D helyett olykor t-t mind (sporhélt: sparherd), r helyett l-t (lásd a fenti példát és a trógeZ-t), v helyett b-t (zsibaj), j helyett egyik szóban gy-t (hagyigál), a másikban r-t (rózan: józan). A gy-t g-vel pótolja (igényes) vagy pedig j-vel (kijó, ha jma), a t-t k-val (gészkénye), a k-t g-vel (agacs: akác; gunyhó); A z-ből gyakran zs lesz (csizsma, zsacskó); a s-ből zs (zsítár: sajtár) vagy cs (kérésztő-kocsó), a c-ből hol cs (agacs), hol t (kanót), hol pedig sz (baraszk). Az ly (j) hang gyakran Z-be csap át: mél víz, itt van helbe; helétted; és fordítva: az l ly-be, j-be, t hang előtt főként: főkéjt, fagylajt, levájt, néha azonban egyéb helyzetekben is (tégja, sajáta). Ny helyett n-t hallunk (vinége: venyige) olykor szórványosan, t hang előtt viszont annál gyakrabban: asszont, legint, dohánt. Tapasztalhatjuk persze fordítottját is e folyamatnak; amikor is az n a lágyabb ny-be csap át: teknyő, igényes, nyőll (nő), nyőstény. Az idősebbek, főleg az asszonyok, manapság is szépen ejtik még a köznyelvből már kiveszett ly hangot. Viszonylag sűrűn szövi át ez a beszédjüket, annak ellenére is, hogy arra a változásra, amelynek során az Z-ből, ha i előtt áll, ly lesz, kevés példát tudunk felhozni: talán csak a legidősebbek ajkáról felhangzó pályinka, réggető estélyig féle két szót, szókapcsolatot. Annál inkább gyakori, i és ü hangok hatására, hogy a t ty-vé lágyul: ütyi, téhetyi, jürösztyiték, tötyik, pestyi, pajtyikám, tyűkör. A d-t, ha az i hangot előz meg, gy-nek ejti, palócosan lágyítja falum embere: aggyig, eggyig, pegyig, gyinne, gyió, lagyik, prégyikál, másogyik, kérgyi, físőkögyik, 354