Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 1. A szóejtés hogyanjáról

ajkán. O furakszik helyére az a-nak: vocsora, magos; valaminek nem a javát, hanem a jovát keresik. Az á utáni o-zást (lábo stb.) nem ismerik, az á előttit viszont, ha csak szórványosan is, igen: osztán, szovába vág, csóvány (csalán). A tárgyesetben álló névszók s a birtokragos alakok mindig -o kötőhangzóval veszik föl a toldalékot: borokot, fákot, adómot, búzádot, házunkot, jószágtokot, mostohájokot. Fokozza beszédük zártszájúságát, hogy gyakran használják, rovására az o-nak, az u hangot. Szó elején például az alábbi esetekben: furma, csuda, ustor, buj tár, búkor, burít, buró (borul), hugyan, bugár, fujt, rúzsa. Hangsúlytalan helyzetekben: vánkus, kukurica, herny ú. Zártábbá válhat — de csak szó elején •— az ő is: gyün, gyükér. Annak ellenére, hogy falum népe nem „níp", s bizonyos mértékig idegenkedve tekint az í-ző falvakra, viszonylag gyakran lesznek ajkán i-vé, í-vé az e (ö), e, é hangok. Az egytagú szavak közül a következőkben: níz, vín, rig, píz, (te) mísz. Fel-felbukkan szerényen — vagyis szerinyen — az i, í a többtagú szavakban is: igényest, kilís, girinc, físő, pintek, husvít, vinége, kínyés, kiső (késő, külső), kivé, szína, Ágnis, pinísz, élig, leginy, lepiny, kötiny, kökiny, szeginy. Az -e kérdőszó (melyet nem az állítmányhoz kapcsolnak) szintén i-nek hangzik (Otthon-i vót?), s í áll az -étek, -ék igei személyragokban is: kértíték, főztík. A birtokos személyrag -é-je szintén i-vé változik: kézit, füliné' fogva, kedvibe jár, bővibe van valaminek. Nyelvünk számtalan, e és é hangot tartalmazó névszóképzője közül a -ség Ipolypásztón következetesen í-vel hangzik: kerüljük az ellensiget, keressük a békessíget, csendéssígét; háborítóinkra gyűjjön rá a nehessíg. Az -ény képzős szavak ejtése ingadozik: törvíny például, de ugyanakkor: tőtény. A -mény képzősek közül mindössze kettőben találunk i-t: süteminy, veteminy; egyébként: engedmény, festmény, teremtmény stb. Kettőség tapasztalható a -vény képző esetében is: jelvény, de: szökeviny. Kilenc további névszóképzőben (melyeknek típusait a düledék, seregély, termék, engedékeny, félénk, tüzér, termés, kertész, főzelék szavak képviselik), mindig a köznyelvi ejtés érvényesül. A zömében é-vel ejtett alapszók mellett (kék, szép, vér, négy, fél, méz, éppen, beszéd, vége, béke stb.) a felsorolt 350