Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IV. "Gólya, gólya vaslapát…" - 4. Keresztvíztől a szoknyáig

hogy minden készen álljon a nagy napra, amely — hiszen összehívták a szűkebb, de így is számos főből álló rokonságot — kisebbfajta lakodalommal is fölért. Cigányt, muzsikust hív­tak, mint a lagziba. Miután a keresztszülők visszatértek a templomból — „báránykát vittünk, angyalkát hoztunk", ad­ták hírül az otthon maradiaknak a szertartás megtörténtét —, asztalhoz ült a rokonság. Az ünnepi ebéd csirkéből, libából, rántott húsból állt. A férfiakat a bor érdekelte (s nem csupán úgy, hogy azt figyelik, ki felé dől a felbillent pohár, amely újabb keresztelőt jelez), az asszonyokat és gyermekeket a sü­temény vonzotta inkább. Hogy ez utóbbi bőségesen álljon az asztalon, abból kivette részét, mégpedig a „komatál" erejéig, a komaasszony is. ,,A' vót a divat, hogy túrós rétest, mákos rétest raktunk egy nagy porcelán tálra, a tetejibe meg égy jó sikerőt babakalácsot. A másik tálra meg ki mit sütött. Vót, aki csak pampuskát (fánkot — Z. Zs.), vót, ki süteminyt, oszt ezt vitte két nagyobb, hímzett szakajtóruhába kötve, kísőbb meg kasba. Ezt neveztík komatálnak." A komaasszonynak oly módon is illett megtisztelnie a keresztelőt ülő családot, hogy az újszülött kislánynak a hagyományos szokások szerint ő ajándékozott függőt. A keresztelői vigalom után csendesebb napok következtek; az anya, ha ereje engedte, igyekezett minél előbb legalább a ház körüli teendőket maga végezni, hogy ellensúlyozza kiválását a paraszti munkából. Ugyanakkor gondozta cseme­téjét. A régi anyák úgy tartották, hogy a gyermeknek egy­éves koráig használ az anyatej. Igen sokszor azonban jóval tovább is szoptattak: hogy „né légyén másik". Adatközlőm nevetve mesélte, hogy az egyszeri kisgyermek folyvást maga után hurcolászta a kisszéket, ráültette anyját, „a térgye közé állt, oszt szopott". Ha nem akart a csemete „ěványi", az anya lekvárral, sőt korommal kente be mellét. Az eredmény? „Mégköpdöste a gyerek az inge alját, oszt letöröte az annya mellit — má olyan nagy vót." Gyulladásos keblüket a sokáig szoptató anyák hűsítő bürökkel borogatták, sőt kínjukban gatyamadzaggal kötötték el, hogy elapadjon végre a tej. Dudlira is próbálták rákapatni a gyermeket. A cumli össze­rágott, megcukrozott, cseresznye formájúvá gömbölyített ke­nyérdarabkából állt, mit ritkás szövésű házivászonba kötöt­343

Next

/
Oldalképek
Tartalom