Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 4. Kendermunka

„főtettík a lugzóba". Lábakon álló hordószerűség volt a lúgzókád, alján lyukkal, melyet a hordó fenekére tett tányérral leborítottak, s alulról is betömtek félig-meddig, hogy lassan szivárogjon át a lyukon a lúg a kád alá állított dézsába. Belerakták a lúgzóba a fonalat, rá a durva szövésű hamvasba csomagolt fahamut, amelyre forró vizet öntöttek. A víz, átjárván a fonalakat, alul kicsöpögött; dézsában felfogták, ismét felforrósították, s megint a kádba öntötték. Hosszadalmas folyamat volt a lúgzás, egész nap is eltartott, sőt még éjszakára is a lúgzóban maradt a fonál, hogy minél jobban „megkéjjen". S a munka neheze még csak másnap kezdődött igazán! Tél van, kemény és rideg havas világ, jég fedi az Ipolyt, amelynek hullámai pedig kendermosáskor még oly kedveskedve simogatták körül az ember lábát. Tél van, de berzengeni dőreség volna: mosni kell a mosandót. Nyáron a kendert, télen a fonalat. Vonulnak hát, hónuk alatt mosószékkel, kezükben mosósulyokkal, vonulnak az Ipolyra az asszonyok. Kétlábú mosószéküket a lékbe állítják; láb nélküli deszkáját a jégre fektetik, szalmát szórnak rá, s kötelességtudóan melléje térdelve csapkodják, csapkodják mosófáikkal a fonalat, hogy a bő víz eltávolítsa belőle a lúgot, öt-hat asszony sulykolja egyszerre egyetlen ház szőnivalóját; most azonban nem csábítja őket tereferére az együttlét: jég dermeszti a térdet, víz a kezet, hiába mártják időnként a lék mellé állított melegvizes kannába, nem szűnik a gémberedettség, nem enyhít az átfagyottságon sem a hazulról küldött tea, sem a forralt bor. Kendőjükre, míg sulykolnak egyre, ráfagy a szájukból kicsapódó pára... Embert próbáló munka volt a téli fonalmosás; odahaza mindig bő ebéd, bor, kalács várta az Ipoly-partról szabadult asszonyokat, akik jogos büszkeséggel szemlélték munkájuk eredményét: szép lett ám, szép bizony, a fonál. Kirázogatták, kisimították, kiteregették a motringokat, hogy kifagyva, megszáradva végül is a „gömbölyítő"-ra kerüljenek. Baklábak tetejére helyezett, tengelyen vízszintesen körbeforgó, egymást X-szerűen metsző két lécből állt a fonal legombolyítására szolgáló eszköz, melynek léceit falumban „levél"-nek nevezték, azokat a cifrákat pedig, melyek a lécek 327