Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 3. "Tollfosztóban voltam az este…"

meghozza-e mindegyikük az elfogadható mennyiségűnek tar­tott — tizennégy-tizenöt — tojást. Az egyes ludak tojásait gondosan különválasztották, osztályozták: lúd alá tudniillik — ellentétben a tyúkkal — csakis a saját tojása kerülhetett. A szakajtókban éppen ezért külön-külön várakoztak a lúd megheverésének idejére a tojások, ellátva tintaceruzás jelek­kel: Ö. F. (Öreg Fehér), T. (Tarka), B. (Babos), L. (Libalúd). Az M.­mel jelölt — Mátyás-napi — tojásokra különösen oda­figyeltek. „Amit a lúd Mátyáskor szokott tojnyi •— az február 24-én van —, abbó hibás liba kél ki." Nem is tették fészekbe az e napi tojást. Fűződött babona azokhoz a lúdtojásokhoz is, melyek egyheti lámpázás után meddőnek bizonyultak: fel­nőttek fogyaszthatták őket, gyermekeknek viszont — „ki­váttak né légyenek" — tilos volt enni belőlük. 3. „TOLLFOSZTÓBAN VOLTAM AZ ESTE .. •— A dunyhákba és vánkosokba szánt, eladósorban levő leá­nyok hozományának gazdagítására szolgáló „tollú"-t télen fosztották meg az asszonyok, akiknek életében e jellegzetes munka a szomszédi-rokoni összejárásoknak, a tereferélésnek és szórakozásnak az élményét jelentette. Hasznost a kellemes­sel összekötve ütötték agyon a téli esték unalmát, miközben nemcsak a nyelvük járt persze, hanem a kezük is: külön kupacokba került a konyhaasztalon a finom „pöhő" (pehely) és a lefosztott tollszár, a csupán tűzre jó „kosztonka". A házi­asszony, igyekezvén kedvében járni vendégeinek, „kějtett kalács"-ot, pogácsát, süteményt tálalt a fosztok elé. Nyers vagy főzött aszalt gyümölcs került még az asztalra, no meg persze bor, előhívta az emlékezetből a helyi adomáknak a so­rát, az igaz történeteket az egyszeri asszonyról, aki hurka s kolbász helyett mosogatórongyot csomagolt be disznótoros kóstoló gyanánt, s az egyszeri emberről, aki egy lakodalomban így biztatta a papot: „egyén csak, tiszteletes úr, mást nem kínálok, mer annak van esze, magáhovaló". Csendült az asz­szonyok ajkán, mint ezt 1984 telén anyám tollfosztójába véletlenül betoppanva tapasztalhattam, nóta is. Ha már csen­dült, hát stílusosan szólt: 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom