Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe - 4. Falujárás

koromban a népi emlékezet mondott róla régi, szájról, szájra adott regéket, melyekről aztán múltbúvárlásaim felszínre hoz­ták az okleveles tényeket is. Lovagló oskola: az 1863-as tagosításkor jelölték ki helyét, a mai temető és a mai futballpálya (az idősebbek szóhaszná­latában: Vásár tér) találkozása körüli területen. A XIX. szá­zadra falum nemcsak marha-, hanem lótenyésztésével is rangot vívott ki magának a megyében. Az említett „oskola" csikók betanítására, jártatására szolgálhatott. A még korábbi időkben, nagyapám örökölt emlékezete szerint, e helyen volt a Hontnak is bőven kijutó, porciózó osztrák császári katona­ság lovainak „rajcsúr"-ja. Megyeháza: a templom és az Ipoly határolta történelmi falu­magban, a népi emlékezet szerint a Tóth Gyula-féle portán állt az épület, amelyről XIX. századi följegyzések azt őrizték meg, hogy részben a megyén átvonuló császári katonaság tisztjeinek szálláshelye, másrészt pedig orvosi ház volt. A me­gyeháza, az Ipoly-part, a Kastély-tó s a valószínűleg XII. szá­zadi templom által határolt szabálytalan négyszögben fekszik a történelmi Ipolypásztó, az ősi falumag, melyet Suttyómnak neveznek. Nem gúnynév; a szóban, mint ezt a ,lopva, titkon, rejtve' értelmű „suttyomban" kifejezés máig őrzi, a ,rejtek, búvóhely' jelentésű (a török kori palánkvárra is visszavezet­hető) főnév maradt ránk. Ótemetőkert: a templom körül az igen ősi kis cinteremből alakult ki, s hosszú-hosszú századokon át szolgált nyughelyül az esendő létből egyre-másra távozó nemzedékeknek. Az öt­venes évek elején, villanyoszlopoknak szánt gödrök ásásakor, számtalan csontot vetett fölszínre a templom melletti útszaka­szon a lapát. Századunk elején, amikor a templomot hozzá­építéssel bővítették, két-három szekérnyi csontváz került elő az alapok ásása során. Az Ótemetőkertet 1839-ig használták. Az évben hasították ki, az akkori uradalmi táblából, a mai temető egy részét. Egyholdnyi területét 1863-ban, a tagosítás­kor három és fél holdnyira egészítették ki. Mert vékonyka, mert véges e földi lét; haló s olykor-olykor halni vágyó az ember: 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom