Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - II. Faluvilág - 5. Az ezermester parasztember

gatta, majd melléje ült. Egyik kezében a „gajmó": egy álló l-esre emlékeztető ágdarab, amellyel húzkodja a kócból a szálakat, miközben a másik kezével vizezi, sodorintgatja őket, hogy jól összeálljanak. Szaporodott a vastag kócfonál, egyre hosszabb lett a madzag, össze ne bomoljon, föltekerték a kajmó hosszabbik szárára. Disznóláb, szalonna lógott a kamrában az erős „gajmótt madzag"on; ruhaszárító kötél, borjúkötél készült belőle; több kajmónyi vastag kócfonál összefonásával meg „rúdalló kötél" a szekerekre. 308