Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - I. Bakatörténelem - 5. Falu a határon

valósága; mint ahogy helyet kaptak a Korpona környékéről érkező „álmások" (szakajtónyi gyümölcsöt adtak ugyanannyi morzsolt kukoricáért, gabonáért) vagy azok a szlovák részes aratók, akik asszonyostul — marokszedőstül — vonultak le nyaranta falumba, hogy megkeressék családjuknak a kenyérnekvalót. Állandó helyük volt, évről évre ugyanahhoz a gazdához szegődtek; ismeretségek alakultak, vonzódások, s szövődtek szálai a már említett cseregyerek-kapcsolatoknak. Ahhoz, hogy az Ipoly menti magyar parasztság a fordulat után viszonylag könnyen illeszkedjék be új életformájába, nemcsak a fönti tapasztalatok járultak persze hozzá, hanem az is, hogy a köztársaság alkotmánya — amely 1920 februárjában lépett érvénybe —, sok tekintetben fájdalommentesen oldotta meg a nemzetiségi kérdést. Marxizmuson—leninizmuson iskolázott elme — mint Viliam Plezva írja — meglátja ugyan „a polgári demokratikus keretek között megvalósított nemzetiségi politika osztály korlátait, amelyek főleg a jogok kinyilvánítása és gyakorlati megvalósulásuk biztosítása közti ellentmondásban" nyilvánultak meg, ugyanakkor viszont tény az is, hogy ez az alkotmány — Arató Endrének, a magyarországi történésznek a szavait idézve — „több szabadságjogot biztosított a magyar lakosságnak, mint amennyit az ellenforradalmi Horthy-rendszer a magyar nép döntő többségének adott". A sérelmezett problémák zöme (a magyar választókerületekben több szavazat szükséges egy mandátum megszerzéséhez, mint a többségi nemzet kerületeiben; aránytalanul alacsony a magyar közalkalmazottak, tisztviselők száma; a fordulat után több tízezer magyar értelmiségi és hivatalnok nem kapott állampolgárságot) a parasztságot legföljebb közvetve érintette, illetve létében nem veszélyeztette. Alulnézetből ítélte meg — mint mindig — akkor is sorsát a nép. Azt látta, tapasztalta és élte meg valóságként Ipolypásztó embere, ami faluvilágának horizontjába belefért. Abba pedig az fért bele, hogy egyénileg ugyanazok a polgári és politikai jogok illetik meg, mint bármely állompolgárt. Meg az a tapasztalat, hogy bántatlanul beszélhet magyarul továbbra is; meg az, hogy anyanyelvén hallgathatja a tiszteletes urat; meg az, hogy áll és él a magyar iskola, gyermek is van bele, hál' istennek, elég (a harmincas években közel 279