Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - I. Bakatörténelem - 2. Idegen országban

a svéd vöröskereszt embereivel? Bakancs, köpeny, takaró híján mi lett volna velünk a negyvenfokos hidegben? Kotelnyicstól Jaranszkig az út — százötven kilométer — a tajgán vezetett keresztül; hatalmas erdőség ez, főleg fenyő. Hál' istennek, nem volt újabb szélvihar, s a havazás is megszűnt. Végre Jaranszkba értünk. Hatalmas barakktábor fogadott, töméntelen hadifogollyal. Megnyugodhattunk volna az erőltetett menet után. De ott meg a halottak nem adtak nyugalmat! Két hatalmas tömegsír is volt a temetőben, öt-hatszáz halott feküdhetett bennük. Tífuszjárvány volt —• főleg a tetvek terjesztették —, éhtífusz, hastífusz, és nem volt rá gyógyszer, csak jódtinktúra. (...) A télen elhaltakat nem tudták eltemetni (a talaj vastagon be volt fagyva), ölbe rakták őket, mint a fát, tavaszig a barakkok folyosóján nyugodtak. Mi meg egy ilyen barakkba kerültünk! Még jó, hogy fertőtlenítve volt; a tífusztól a tábori őrség is tartott... Már 1917-et írtak, a háború teljes erővel folyt, a hátország élelmiszer-tartalékai kimerülőben voltak. 1916-ban még három font kenyeret kaptunk egy napra, néha húst is: kukacos halat, romlott pácolt húst, penészes tepertőt a kásához. 1917— 18-ban már csak fél font kenyeret kaptunk egy napra. Tizenhét őszén kitört a forradalom, az októberi. Jaranszkban nem voltak nagyobb harcok. Bejött a városba egy vöröskatona, úgy mondták, hogy »cserkesz«, lóháton. A fegyverzete: puska, több pisztoly, a vállain két heveder töltény, kard az oldalán, ő csinált rendet a városban. Az ellenforradalom vezetőit elvitette. Bement a kaszárnyába, belelőtt a cár képébe — aranyozott rámában díszelgett a falon —, aztán kidobta a képet a szemétre. Megszervezte a helyi vörösőrséget is. Ez időtől kezdve a hadifoglyok — a tisztek kivételével — kijárhattak dolgozni a városba. Mi is kimentünk hármasban, favágást vállaltunk. Se fűrészünk, se baltánk ugyan, de ez nem volt akadály, mert a munkaadó kölcsönözte a szerszámait. Egy »szazseny«, (orosz köböl) felvágásáért tíz rubelt fizettek. Nem volt muszáj apróra vágni a fát; a »pécská«-ba, a kemencébe kellett, ott folyt a főzés, összekotorták benne a parazsat, azon főtt az étel. A fűrészelés gyorsan ment, a hasogató nem is mindig bírta követni. A tüzelő kizárólag 261