Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - I. Bakatörténelem - 2. Idegen országban

ben, pincékben lakott. Mindenki ott aludt, ahol tudott. Mi valami szalmás trágyán. 1916 júniusában kerültünk ki a front­vonalra. Gyalog vonultunk, az eső állandóan esett, rettenete­sen fáradtak voltunk. Homokos síkságon mentünk, az úton jobbra-balra cseresznyefák, tele érett gyümölccsel. A távol­ban meg dörögtek az ágyúk. Éjjel fényszórók világították az eget. Aztán vihar előtti csend lett. Így értük el a futó­árkot; félig volt vízzel. Néhányan nem akartak a vízben gázolni, az árok partján haladtak. Sehol egy lélek, csak az idegesítő csend. De nem sokáig, mert néhány perc múlva egy kiskaliberű csim-bum ágyúval közénk sercintettek, s a futó­árok partján haladók úgy potyogtak a vízbe, mint a békák... Az első vonalba kerültünk, jól kiépített fedezékbe. Az árok közepén ott is víz állt. Az eső állandóan zuhogott. Mivel nagyon közel volt az oroszok vonala, az élelmezés sokszor késett. A kenyér kukoricából készült. Csajkával mérték ki, mert szét volt töredezve. A szakaszparancsnokom Kersék János volt, az apja ügyvéd Léván. Közös fedezékünket állítólag a gránát sem bírta szét­törni; úgy is hívták, hogy gránátmentes. Kikerültem az elő­retolt állásba, ez a fedezéktől mintegy százméternyire volt. ötven méterrel odébb meg az ellenség állása. Tisztán hall­hattuk a beszédjüket, éreztük a tea szagát meg a mahorka­füstöt. Hajnalban, három óra felé valami nyugtalanságot észleltünk, nagy lövöldözés meg rakétázás kezdődött, világító rakétákkal, s nemsokára elszabadult a pokol. Négy óra tájban megkezdődött a pergőtűz. Sok száz ágyú és aknavető, talán több ezer, pásztázta állásainkat. Minket nem lőttek az előre­tolt állásban; közel volt hozzánk az ő vonaluk. Négy és fél órán át tartott a tüzelés. Amikor megszűnt a pergőtűz, bevo­nultam a fedezékbe. Fedezékünk, a gránátmentes, beszakadt. Kersék barátom mozdulatlanul feküdt, azt hittem, meghalt. Leakasztottam derekamról a kulacsomat — rumos fekete volt benne —, és öntöttem a szájába egy keveset. Még élt Kersék, csak elájult. Amikor kinéztem a fedezékből, tömérdek orosz katonát láttam, de nem előttünk, hanem a hátunk mögött. Be voltunk kerítve: egy cseh ezred megadta magát. Bruszilov tábornok húszezer hadifoglyot ejtett. Mindez Luck kisváros mellett történt. Nyolcasával felsora­256

Next

/
Oldalképek
Tartalom