Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 3. A boldogulás évtizedei (1890-1914)

— Z. Zs.j kertjét és 181. hrsz. házát, udvarát, kertjét elárve­rezi 1902. júl. 7-én d. e. 10 órakor Ipolypásztó bíróházánál." A dobra vert T. István az agrárproletárok, a nincstelenek számát gyarapította tehát. Ipolypásztó statisztikáit lopozgatva, az ő számukkal is találkozunk. 1900-ban a keresőképes fel­nőttek közül kétszáztizennyolcan gazdálkodnak a saját birto­kukon; a mezőgazdasági cselédként, illetve munkásként dol­gozók száma ugyanekkor kétszáznégy. Tíz évvel később az arány pontosan fele-fele részben (192:192) alakul. Ennyi cse­léd, ennyi napszámbérből élő mezőgazdasági munkás azonban a falun belül valójában nem volt. Nagyobb részük az Ipoly­pásztóhoz csupán közigazgatásilag tartozó, gazdasági szem­pontból azonban a falutól teljesen különváltan élő, gróf Pong­rácz Vilmos tudajdonában levő Vilmos-majorból, illetőleg a fiáról elnevezett István-majorból került ki. 1863-ban a ta­gosítás mindkét majorsági földet elkülönítette a tulajdonkép­peni paraszthatártól; a falun belülieket és kívülieket mind életvitelben, mind anyagi erőben egy világ választotta el egy­mástól. A tulajdonképpeni Ipolypásztó földművelésből élő népének jó kétharmada a statisztikák szerint a maga ura volt, a saját kis- és középbirtokán gazdálkodott. Ezt figyelembe véve (s annak alapján, hogy 1910-ben az ipar még csupán harminc, a kereskedelem tíz, a közlekedés ugyancsak tíz, a közszolgálat hét, az idegenben vállalt házi cselédség pedig tizenhárom keresőnek nyújtott megélhetést) a századelőnek ez a faluja tipikus gazdafaluként áll előttünk. Számadatokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a falu lélek­száma évtizedről évtizedre gyarapszik: 1888-ban 947, 1890-ben 1022, 1900-ban 1032, 1910-ben 1161 főt írtak itt össze. S tán még ennél is beszédesebbek az alábbi (1910-re vonatkozó) adatok: a hat éven aluli gyermekek száma 155, a hat—tizen­egy éveseké 137, a tizenkettő—tizennégy közöttieké 83, a ti­zenöt—tizenkilenc esztendős ifjaké 108. A község tehát, bízva az elkövetkezendő években, a jövőnek készül átadni önmagát: lakosainak a fele húsz éven aluli! Nagy életkedvre, ugyanak­kor gazdasági erőre vall, hogy a lakosság növekedésével pár­huzamosan terebélyesedik a falu is, kinyúlik egész a vasútig. Házainak száma 1880-ban 137, tíz évvel később 186, a század­forduló évében 220, 1910-ben pedig 195. Megtorpanás, gond, 245

Next

/
Oldalképek
Tartalom