Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó
Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 3. A boldogulás évtizedei (1890-1914)
— Z. Zs.j kertjét és 181. hrsz. házát, udvarát, kertjét elárverezi 1902. júl. 7-én d. e. 10 órakor Ipolypásztó bíróházánál." A dobra vert T. István az agrárproletárok, a nincstelenek számát gyarapította tehát. Ipolypásztó statisztikáit lopozgatva, az ő számukkal is találkozunk. 1900-ban a keresőképes felnőttek közül kétszáztizennyolcan gazdálkodnak a saját birtokukon; a mezőgazdasági cselédként, illetve munkásként dolgozók száma ugyanekkor kétszáznégy. Tíz évvel később az arány pontosan fele-fele részben (192:192) alakul. Ennyi cseléd, ennyi napszámbérből élő mezőgazdasági munkás azonban a falun belül valójában nem volt. Nagyobb részük az Ipolypásztóhoz csupán közigazgatásilag tartozó, gazdasági szempontból azonban a falutól teljesen különváltan élő, gróf Pongrácz Vilmos tudajdonában levő Vilmos-majorból, illetőleg a fiáról elnevezett István-majorból került ki. 1863-ban a tagosítás mindkét majorsági földet elkülönítette a tulajdonképpeni paraszthatártól; a falun belülieket és kívülieket mind életvitelben, mind anyagi erőben egy világ választotta el egymástól. A tulajdonképpeni Ipolypásztó földművelésből élő népének jó kétharmada a statisztikák szerint a maga ura volt, a saját kis- és középbirtokán gazdálkodott. Ezt figyelembe véve (s annak alapján, hogy 1910-ben az ipar még csupán harminc, a kereskedelem tíz, a közlekedés ugyancsak tíz, a közszolgálat hét, az idegenben vállalt házi cselédség pedig tizenhárom keresőnek nyújtott megélhetést) a századelőnek ez a faluja tipikus gazdafaluként áll előttünk. Számadatokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a falu lélekszáma évtizedről évtizedre gyarapszik: 1888-ban 947, 1890-ben 1022, 1900-ban 1032, 1910-ben 1161 főt írtak itt össze. S tán még ennél is beszédesebbek az alábbi (1910-re vonatkozó) adatok: a hat éven aluli gyermekek száma 155, a hat—tizenegy éveseké 137, a tizenkettő—tizennégy közöttieké 83, a tizenöt—tizenkilenc esztendős ifjaké 108. A község tehát, bízva az elkövetkezendő években, a jövőnek készül átadni önmagát: lakosainak a fele húsz éven aluli! Nagy életkedvre, ugyanakkor gazdasági erőre vall, hogy a lakosság növekedésével párhuzamosan terebélyesedik a falu is, kinyúlik egész a vasútig. Házainak száma 1880-ban 137, tíz évvel később 186, a századforduló évében 220, 1910-ben pedig 195. Megtorpanás, gond, 245