Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

lyen a leányok vasárnapi ruhája, példázva a kultúrák keveredését, teljesen városias már. A századforduló körüli évtizedekben a korábban szigorúan zárt paraszti kultúrát mind gyakrabban érintik meg a kívülről jött, „fentről" érkező hatások. 1900-ban falumban például megszervezték a második tanítói állást: szervezettebb lett az oktatás, egyre nagyobb tömegre terjedt ki, egyre többekben erősítette — rovására a népi kultúrának — a polgáriasult műveltséganyagot. Űj idők új jeleként, ha bátortalanul is, de ekkoriban tűntek föl az Alsó-Ipoly mentén a népkönyvtárak. A századelőn e vidéken mindössze öt volt belőlük; ám egyikük éppen Ipolypásztón, a földmívesügyi kormányzat 1902-es adományaként. Rá egy esztendőre tűzoltóegylet alakul a községben, jeleként az intézményeit tudatosan megszervező és fenntartó „modern" életnek. Ugyanazon évben, mint a Honti Lapok egyik apróhíréből megtudjuk, méhészeti szakelőadásra került sor falumban; beavatkozás ez is, magasabb körökből, a tudományos ismeretterjesztés régióiból, a laikus tapasztalaton alapuló népi munkamódszerekbe. Sorolhatnám még az életvitel s a kultúra módosulását jelző adalékokat, de hadd szorítkozzam csupán egyre. 1910-ben, az évben tehát, amikor Csuvara Mihály dudás, megrázva cifraszűre ujját, Bartók elé rázta az ősi dallamokat, emlékeit a múltnak, fölbukkant falumban valami új, „modern", a korábbi századokban tán elképzelhetetlen jelenség is. Ipolypásztó gazdaifjúsága az említett év januárjában színielőadást rendezett a helyi népiskola fölszerelése javára. A darabot, mivel művelődési ház a faluban természetesen nem volt (hadd tegyem hozzá panaszosan: ma sincs!) a tanulóházban mutatták be, nagy sikerrel, kétszer is. A Piros bugyellárist játszották, Csepreghy Ferenc népszínművét, amely az idő tájt elsöprő sikereket aratott. írójának egyébként más vonatkozásban is van köze szülőföldemhez, az Alsó-Ipoly mentéhez: Szálkán született, 1842-ben. Szülei fűszerkereskedők voltak. Csepreghy, elvégezte az elemi iskolát, Esztergomban kitanulta az asztalosmesterséget, majd Pesten, Bécsben, Münchenben segédeskedett; a selmeci levéltárban őrzött Vándorkönyve — Wanderbuchja szerint több mint egy évig járta Európát. Végül is Pesten telepedett le; öccsével összefogva műhelyt nyitott. Autodidakta 237