Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

dudaversenyt rendez (trombita kizárásával), melynek első díja 10 korona, második díja 5 korona, harmadik és negyedik díja 3 korona. Azonkívül a díjakat nem nyert egyének fejenként 1 korona ellátási díjban részesülnek." Szokoly Alajosé tehát az érdem, hogy Hont kanászsága egy sem azelőtt, sem azóta nem volt sajátságos rendezvényre, duda- és tülökhangverseny­re verődött össze. Vonzhatta a „honti igriceket" a pályadíjak tisztes összege (egy korona a századelőn egynapi napszámbér­rel ért föl!), no meg a becsvágy, hogy megmutassák a két pesti tudósnak: konyítanak ám Hontban is a muzsikához! A cifraszűrös, baltás kanászok — tíz tülkös és öt dudás — 1910. november 13-ának délelőttjén nemcsak Ipolyság lakóit ejtették ámulatba, hanem Bartókot is. „Micsoda látvány: amint összes kanászkészségeikkel felszerelve vonultak fel: a cifra szűr a vállukon, hónuk alatt a díszes duda, kezükben a tülök, a remekbe kivarrt kanászustor! Aligha fogunk még valaha együtt tíz dudást látni; és Ipolyság piactere sem fog egyhamar olyan dudálást hallani, amilyet ezek akkor rendez­tek" — írta élményeiről. A tülkösök versenyét Hont község pásztora, Semetke Mihály nyerte; a dudásokéban pedig Ipoly­pásztó kanászának, Csuvara Mihálynak a markát ütötte az első díjért járó tíz korona. A nyilvános tülök- és kanászhang­verseny után — amilyent, mint Móra Ferenc kedélyesen írja, „Wagner Richárd álmában se pipált" — a tülkösök és dudá­sok a vármegyeház udvarán, Bartók fonográfhengere előtt játszották el dallamkincsük legjavát. „A munka — olvashat­juk Györffy István beszámolójában — estig tartott. Ezalatt a kanászság józansági szempontból az udvarra volt internál­va, ahol az öregebbek dudaszó mellett serényen cifrázták a kanásztáncot a fiatalabb nemzedék és a közönség gyönyörű­ségére. Miután a díjak kiosztattak, egy részük átvonult a Hopf inger-vendéglőbe, ahol történetesen táncmulatság volt, s ott folytatta, más részük meg a városban elszéledt, de még éjfél után is hangzott a dudaszó a város több pontján." S ezzel a népzenetörténeti szempontból kuriózumnak számító ipolysági kanászhangverseny történetét akár be is fejezhet­nénk, ha nem írt volna róla elbeszélést Móra Ferenc, aki A honti igricekben a tényektől itt-ott elrugaszkodott, magát az eseményt pedig érdekes csattanóval zárta el. Móra állításai 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom