Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IX. A szabadságharc évei (1848-1849) - 3. Amiről egy sírkő mesél

3. AMIRŐL EGY SlRKŐ MESÉL 1849. augusztus 13-a, a világosi fegyverletétel után az osztrák önkényuralmat szenvedi a megye. Pereszlényi János, aki e kort úgy élte meg, hogy közelről szemlélhette nevelőapjának, Kovács Sebestyén Józsefnek megrendüléseit, zaklatásait, az aradi és budapesti gyásznap harmincadik évfordulóján mondott gyászbeszédében így emlékezik vissza ezekre az időkre: „A szép álmok, miket a lelkesedés teremtett; a nagyra törő vágyak és remények, melyek a nemzet kezébe, jogainak védelmére fegyvert adtak; a szent lelkesedés, mely egyedül képes nagyot és dicsőt alkotni a földön, s mely a hosszú álom s tespedés aléltságából egy új életnek, a haladásnak és boldogságának kies virányai felé vezérlé nemzetünket; mindezek egyszerre eltűntek, semmivé lettek, közéletünk szálai tökéletesen össze kuszálódtak; alkotmányunk egy tollvonással eltöröltetett, s az önvédelem szent és jogos harczára kényszerített nemzet, mint lázadó tekintetett, porig sújtatott s elnyomatott. (...) Gyenge arra a mi tollúnk, nincs ecset az akkori állapotok teljes rajzához. Ha hasonlatokban kívánnánk azokat jellemezni, minden hasonlat sántítani fogna. A fellegek közt járó s vadász fegyverétől sebezve földre hullt sasnak földön vergődése, kinos vonaglása még csak távolról sem hasonlítható a nemzet akkori szomorú lelki állapotához. A viharok dühétől kitépett bérezi fa bármi zuhanással essék is alá a völgybe; ingyen sem hasonlítható ez, a magyar nép akkori lelki rázkódásaihoz. (...) Siralomház lett az ország; az országhulla felett durva saskeselyűk vijjogtak. A rémület, a borzalom a hazafiak részéről, a bosszúállás, a vért szomjazó gyűlölet a reakezio táborából, voltak napi renden." Nem a szabadság — Haynau napja jött el Hontban is. Napvilágot látnak az első elfogató parancsok, megkezdődik a felségsértéssel vádoltak körözése, a volt honvédek és nemzetőrök üldözése, az őket rejtegetők, szökésükben segédkezők kegyetlen megbüntetése, a fegyverek elkobzása (még díszkardoké is), a honvédbizottmány hirdetményeinek, a Kossuthkiáltványoknak a beszolgáltatása, a Kossuth-bankók elkobzása és nyilvános elégetése. Zsandárok lepik el a megyét; forradalmi versek, zászlók, kokárdák, Kossuth-arcképek után kutat212