Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IX. A szabadságharc évei (1848-1849) - 2. Március idusától Világos napjáig

rendelt nemzeti őrségét várakozását sokkal meghaladóbb számban állította ki, tehát oda utasítja a megyét, hogy csak 1200 jól felfegyverzett, vadász puskákkal és kaszákkal ellátott, gyakorlott, erős és egészséges ember állítassék. — A megye bizottmánya zajos tanácskozáson nemtetszéssel fogadta ezt a szemrehányást." Amely persze katonai szempontból teljesen indokolt volt, s amely a hontiakra, a szabadságharc iránti viszonyukra az eset bizarrsága ellenére is inkább vet jó fényt, mint rosszat. Különben sem kellett sokáig várni arra, hogy a hontiak levezethessék harci indulataikat. 1848 szeptemberében ötszáz nemzetőrüket Nyitra megyei, november közepén újabb ötszázukat pedig a turóci hadszíntérre vezénylik. Ugyanezen időben a honti lovas nemzetőr század Trencsén megyei harcokban vesz részt. Egész zászlóaljra való honti önkéntes honvéd állt a szabadságharc zászlaja alá az ország más területein is. A harcoló honvédseregekben ott voltak az ipolypásztóiak is. Falum egyházi irattárába 1935 körül Sipos Lajos gazdaembertől került néhány becses, tiltó rendeletek, besúgások veszélye ellenére is féltve őrzött, ereklyeként tisztelt 48-as irat. 1945 tavaszán, a háború zűrzavarában, sajnos nyomuk veszett; jellegükről az akkori lelkész följegyzései tájékoztatnak csak. Az iratok között volt többek között Kossuth Szózata, kápolnai imája. S ami a legbecsesebb: egy ív, amelyen az Ipolypásztóról nemzetőrnek, illetve honvédnek jelentkezettek névsora állt. Az összes honvéd nevét nem őrizte meg az emlékezet; rostáján csak az alábbiak maradtak fenn: Kovács Sebestyén József lelkipásztor, legidősebb fia, a nagy idők alatt mindössze tizenöt esztendős Gyula, Kis-Andri, Pető István, Hajdú Lajos, Veres Mihály, Pereszlényi Pál. A Kovács Sebestyének rangot is szereztek: az apa kapitányként szolgált 1849 elejéig, amikor is kinevezték őt Hont megye kormánybiztosává; Gyula fia pedig az őrmesterségig vitte. Hajdú Lajos hősi halált halt. A többi pásztói szabadságharcosra vonatkozó emléket fölszippantotta az idő. Tetteikről, sorsukról, örömeikről és keserűségeikről, melyeket a történelem kerekének rossz irányba fordulása váltott ki, nem tudunk semmit. Annyi biztos, hogy a keserűségből, mintegy a Világos utáni idők előképeként, a hontiaknak korán jutott elég. 1849 január210