Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IX. A szabadságharc évei (1848-1849) - 2. Március idusától Világos napjáig

2. MÁRCIUS IDUSÁTÓL VILÁGOS NAPJÁIG Hogyne fogadták volna hát örömmel falum elégedetlenkedő, sokféle kötelesség miatt zúgolódó férfiai a Honti Krónikát, amelyből megtudhatták: 1848. márc. 14-én Ipolyságon, a vármegye fertályos gyűlésén is elhangzott a javaslat, hogy „a jobbágy tüstént szabad legyen". Nagy dolgok vannak itt készülőben! Március közepétől Hontban is felgyorsulnak az események. Tizenhetedikén levelet küldenek a Pozsonyban tartózkodó honti országgyűlési követeknek, hogy mostantól ne csak a nemességet, hanem az egész népet képviseljék. Üdvözlik gróf Batthány Lajost, az első magyar miniszterelnököt, „mint ollyan embert, kiben a vármegyének teljes bizodalma vagyon". Levelet menesztenek az ország minden vármegyéjének, hogy Kossuth Lajos, aki „szegény embernek született (...) azon nagy szolgálatokért, mellyeket eszével a nemzetnek, különösen a szegény népnek tett, országosan megajándékoztassék". Muzsikaszó, puskadörrenések mellett mámoros örömmel verik le az ipolysági sóházról, postáról a német színeket és címereket. Kihirdetik a porcióról és az úrbér megszüntetéséről érkezett törvényjavaslatokat. Március 25-én fényben úszik a megye főhelye, Ipolyság. A templom kettős tornyának egyikén ez áll írva: „Éljen Kossuth, a nép embere". A tereken, utcákon tömeg hullámzik, óriási. Háromszínű nemzeti rózsák és pántlikák hirdetik a szabadságot. „A mozsarak napestig durrogtak, zúgtak a harangok, harsogott a trombita, szólott a muzsika, mosolygott az öreg apa, tánczolt az ifjú legény s a szép menyecske, s tán mindez igaz sem volna, ha a máig is lelobogó háromszínű nemzeti zászlók nem hitetnék el velünk, hogy csakugyan mind ez nem volt álom!" — rögzíti a szemtanú hitelességével Pongrácz Lajos a Honti Krónikában. 1848. május 4-én nevezetes gyűlésre került sor Ipolyságon. A megyeigazgatás a népképviselet alapján szerveződött újjá. A „Tekintetes Karok és Rendek!" megszólítás egyszer s mindenkorra érvényét vesztette; az új törvények értelmében minden falu maga választhatta meg képviselőjét. Soha még ily népes megyegyűlést! Mintegy kétezren jelentek meg. Mivel a megyeház nagyterme szűknek bizonyult, a tömeg az udvaron sorakozott fel, az elnökség pedig a megyeháza emeleti 207