Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VIII. Felgyülemlő feszültségek (1828-1848) - 1. Egy összeírás tanulságai

a falumbeliek fölpanaszolják, hogy olykor az Ipoly elönti őket, haszonkimutatás szempontjából az első osztályú szántókkal vették egyenragúnak. A kétszázötvenkét kaszásnyi rét ugyanennyi forint hasznot hozott a falu jobbágyainak. Jelentősége fölöttébb nagy. Lóhere és lucerna az idő tájt még csak a beltelkeken volt; nagyban csak a negyvenes évek után kezd majd meghonosodni. A muhar, csibehúr, baltacim szintén ismeretlen még. Bükkönyt és kölést ugyan már termesztettek; a legfőbb takarmány azonban a széna volt. A rétek és az „elegendő"-nek mondott, bár a Csárad patak által olykor elárasztott legelők kapcsán áttérhetünk falum gazdálkodásának alighanem legfontosabb területére, az állattartásra. Bár összehasonlításra alkalmas adatok híján nem állíthatjuk, föltételezhetjük, hogy a rétgazdálkodásra és legeltetésre alapozott állattartás jelentősége e korban megnőtt. Annak ellenére, hogy a juhtenyésztés majd csak a következő évtizedekben lesz általános falumban. Az összeírás idején nem mutattak ki a községben kecskét sem. Meglepően alacsony a sertések száma is — mindössze tizenhét. Az idő tájt, mint a gabonatermesztésről szólva rámutattunk, kukoricát nem vetettek még, a község korábban sokat emlegetett makktermő erdejével pedig az 1828-as összeírásban már nem találkozunk. A múlt század közepén készült határtérkép szerint rétek vannak a helyén. Makk és kukorica hiányában a sertéstartás nehéznek bizonyult. A konda kicsinységét csak ezzel tudom magyarázni; no meg azzal, hogy a szarvasmarha- és lótenyésztés jövedelmezőbb lehetett. Falum harmincnyolc zsellércsaládja mindössze két jármos ökör, négy tehén, egy üsző, két igásló és két sertés tartására tud vállalkozni. Am e tizenkét állatból nyolcat Budai József juhász birtokol! Az állatok nagyobb részét a jobbágyok tartják. Igás robotkötelezettségüknek hatvankét jármos ökörrel tesznek eleget. A falu harmincegy tehenéből huszonkilencet — ebből a különösen értékes borjas tehenek száma tizennégy — ők hajtanak ki a csordába. A magyar és a svájci fajta volt elterjedve. Elvszerű nemesítésről, keresztezésről, vérfrissítésről — mint Gyürky Antal írja — az idő tájt a megyében nem lehet még beszélni; az ipolypásztói szarvasmarha viszont a szebb, jobbfajta állatok közé tartozott. 193