Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VIII. Felgyülemlő feszültségek (1828-1848) - 1. Egy összeírás tanulságai

milyen különbségek voltak, abból is láthatjuk, hogy az első osztályú föld értéke pozsonyi mérőként egy forint volt, a másodosztályúé 48, a harmadosztályúé pedig már csak 36 dénár. A földek elsoványodásának talajjavítással igyekeztek gátat vetni. A trágyát „minden esztendőben ki kell hordani" — rendeli el az 1828-as összeírás záradéka. Fontos tényezője volt ez a kimerülőfélben levő földeken folytatott gazdálkodásnak; olyannyira, hogy még Sallay György lelkészi díjlevele is tartalmazza: „Minden gazda Esztendőként a Parochiális Földekre két szekér trágyát viszen ki a Pap udvarából, ha ott nem találtatik, a magáéról." A szántókat kettős forgóban művelték; a földben tavaszi és őszi gabona követte egymást. Kapásnövény, kivéve a konyhakertieket, akkor még nem volt; kukoricát nem említ az összeírás. Termesztettek viszont búzát, árpát, keveréket és rozsot. Búzából a határ 849 mérőt (ennyiszer 62,5 kg-ot), árpából és keverékből 566 mérőt, rozsból 283 mérőt termett. Az 566 pozsonyi mérő vetésterületen a nyereség — vagyis az a terméshozam, amely a bevetett gabona mennyiségét, a lefoglalt tizedet és kilencedet nem számítva maradt a gazdák javára — 850 mérőt tett ki. A földek tiszta termékenysége tehát mindössze másfélszeres: az egy mérőn elvetett kb. 62 kg mag mintegy 94 kg gabonát hoz a termelőnek. Hol vagyunk már az 1715-ös összeírásban rögzített állapottól, amikor is a vetőmag öt, sőt hatszoros termést is hozott! Száz év múltán a szántók hozama már sokkal kisebb. Annak ellenére, hogy a földeket s a szántást négyes és kettes fogattal végzik. Ám ez idő tájt Hontban még az uradalmakban és nagybirtokokon is faekével szántottak, nemhogy a jobbágygazdaságokban; márpedig rendes talajművelést végezni ezzel nem lehetett. A sok munka, trágyázás, szántás, kézi vetés, kézi aratás, hordás, lóval való nyomtatás közepes hasznot sem hozott a jobbágynak. Arról nem is szólva, hogy a hosszú ideig Európa-szerte zajló napóleoni háborúk befejeztével, 1815 után a gabona iránti kereslet erősen csökkent. A húszas évektől, az ipolysági fölvásárlási tabella szerint, egy mérőnyi gabona ára egy forint nyolc dénár volt; a rozsé mindössze ötvenhét dénár. S hozott a szántóföldi gazdálkodásban még egy kedvezőtlen jelenséget a kor: 1770-ben a falumban még minden egyes gazda egész telkes volt, tizen191