Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VIII. Felgyülemlő feszültségek (1828-1848) - 1. Egy összeírás tanulságai

1. EGY ÖSSZEÍRÁS TANULSÁGAI 1828. július 22-én Stephanus Pongrácz és Ignatius Roskoványi személyében magas rangú conscriptorok jelentek meg falumban. Komoly összeíró bizottság utoljára itt 1770 táján, az úrbérrendezéskor járt. Azóta sok víz folyt le az Ipolyon: az állandó hadsereg fenntartását célzó adóztatási rendszer, melynek alapja nem a jobbágy tényleges jövedelme volt, hanem a porta, időközben korszerűtlenné vált, s olyan súlyos terheket rakott a jobbágyság vállára, amelyek ellen — saját érdekeinek védelmében — maga a nemesség is tiltakozott. Amikor a húszas évek derekán Ferenc császár több évtizedes abszolutizmusa után mégiscsak megindulnak az országgyűlések, a nemesség nyomban fölveti az adórendszer korszerűsítésének gondolatát, amelyek nyomán az udvar elrendeli az adóköteles személyek és vagyontárgyak országos összeírását. így kerültek falumba az említett conscriptorok, akik eskütétel alatt kötelezték a község bíráját, esküdtjét, a tehetősebb s a közepes vagyonú jobbágyok, valamint a házas és háztalan zsellérek egy-egy képviselőjét, hogy tárják föl a falu gazdasági állapotait. Az összeírás táblázatos rovatai s a hozzájuk fűzött általános értékelés pontjai hű, árnyalt képet rajzolnak a korabeli Ipolypásztóról, s azokról a társadalmi-gazdasági változásokról, melyek az úrbérrendezés óta következtek be. Viszonyítási alapot nyújtanak a múlt s egyszersmind a jövő: az 1848—49-es forradalom társadalmi háttere felé is. A századelő Sallay-féle építkezéseinek kapcsán láthattuk már: a gyülekezet számára egy karzatokkal kibővített templom, a tanulók számára pedig egy megnagyobbított iskola vált szükségessé. Mindez gyarapodó népességet sejtet. S valóban: az 1770-es úrbéri tabella szerint a falumban ötvennégy család él, az 1828-as összeírás szerint már nyolcvankilenc. Ludovicus Nagy ugyanazon évre vonatkozó statisztikai művéből ismerjük a tényleges népességet is: a falu hatszázötvenhét főt számlál (többet, mint ma). Az adóköteles, vagyis a tizennyolc—hatvan év közötti személyek száma, beleértve a családfőket is, kétszáztizenhárom. A jobbágy- és zsellérházak száma 1770-ben ötvennégy volt. Az eltelt öt-hat évtized nemcsak a Sallay-féle templomrenoválások és -bővítések szempontjából nevezhető a 189