Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VII. Sallay György prédikátor faluja (1800-1828) - 1. A nagy építkezések kora

a Pöre-Tóthok révén kutat ásat a templom mögött; a rendkívül mély kerekes kút vizét még jó százötven évvel később, gyermekkoromban is több porta itta. Egy év múlva pecsétet vágat az eklézsia számára, megzsindelyezteti a „tanulóházat", a parókián új kaput készíttet a „megrongyollott" helyett, ugyanott megerősítteti a pince bolthajtását. Apróságoknak tűnnek fel ezek, ám végül is ilyesmiktől függ a falukép rendezettsége, a környezet otthonossága. Az örökké szervező Sallay egy nagy vállalkozása pedig máig meghatározója az ipolypásztói főutca arculatának. A templom fölé tizennyolc-húsz méternyire fölmagasodó kőtoronyról van szó, amely a diósjenői torony mintájára épült, a teteje pedig „ollyan (...) mint a' Pesti Evangelicum Templom Teteje". Amikor az előző század vége felé Sallay fatornyocskát rakatott a templomra, aligha gondolta, hogy az mindössze két évtizedet fog szolgálni. Viharok tépázták meg? Vagy pedig az 1806. szeptember 22-i földrengés, amelyről Sallay azt jegyezte föl, hogy „pontban estvéli 9 órakor ollyan nagy földindulás volt (...) a melyhez hasonlót sem én, sem a fatorony még nem érzettek"? Tény, hogy a tízes évek elején a fatorony már dűlőfélben volt. Kicserélését a falu önérzete is siettethette. „Hogy' valamint boldog emlékezetű Eleik, az itten levő Templomot, a' sok mostoha időkben is épen meg tartották, de kőből Tornyot mellé nem építhettek a Protestánsok szabadságának igen keskeny határok közé való szorítások miatt, arra nézve, nem akarván buzgó Eleik méltatlan Maradékainak tartani (...) Elöljárók el végezték, hogy a' romladozásba levő Fa Torony helyett, kőből újatt rakassanak, melly állandó legyen" — jegyezte föl a toronyépítés egyik indító okáról Sallay 1815-ben. Hogy az építkezés anyagi alapját megteremtsék, a falu vezetői elhatározták: minden telkes gazda fizessen esztendőnként tíz forintot, a féltelkesek ötöt, a zsellérek pedig két forint harminc krajcárt. Sallay ezenkívül a szabad adakozást, a tehetősebb asszonyok pénzadományait s a gazdák fuvarozási készségét is elvárja. Az utóbbira már csak azért is szükség volt, mert a torony köveit a börzsönyi kővágóktól kellett a faluba szállítani. A nagy munkát, amely markáns új vonást adott mind a templomnak, mind a faluképnek, 1817. június 4-re fejezték 180