Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VI. Képek a "második jobbágyság" korából (1711-1800) - 6. Egy oskola s az első tanult növendéke

az a tény is, hogy — az egyházi iratok szerint — falum 1736tól támogatja (hol krajcárok, hol egy-két forintok vagy máriások erejéig) a pápai, pataki, debreceni, szatmári felsőbb iskolákat, a losonci református középiskolát, az erdélyi kollégiumokat, hogy gyermekeit, ha akadnak köztük továbbtanulásra méltók, teljes joggal küldhesse e nagy hírű intézményekbe. S a korai iskolaalapítás mellett szól végül a XVIII. század elejére visszaemlékező Sallay György prédikátornak az a följegyzése, mely szerint a parókia mellett „iskolafundus" már „régtől fogva volt", ezen azonban az eklézsia tiltakozása ellenére jobbágyház épült, „amellynek mind építésének, mind pedig benne lakásának mint violentialis tselekedetnek Anno 1746. die 13. Jan. T. Senior Téglássi János Uram is Solemniter contradicalt". A felsőbb iskolákat támogató pénzösszegek azonban e korban is rendre megtalálták a már említett felsőbb tanintézeteket, s ez arra vall, hogy falumban a tanítás — a parókián, a rektor házában, egyéb épületben? —, ha kedvezőtlen körülmények között is, de folyt tovább. Az épületgondot későb az oldotta meg, hogy az 1760-as években, mint Sallay írja „Vámosmikolai tiszttartó Májerszki József kimérette" az új „oskolatelket". Kik foglalkoztak az ipolypásztói jobbágy gyermekekkel, hogy fejükbe öntsék az írni, olvasni, számolni tudást? A már említett Szódói Ference n kívül Szombati János (nevét egy 1745-ös följegyzés őrizte meg), Vátzi János (1755), Pereszlényi János mester és nótárius (1762), Tzeglédi Nagy Mihály „Oskola Rector" (1766), tiszteletes Vámosi Pap János akadémikus rektor (1769—1770), Bánhorváti Filep István (1772, 1774), Szentesi Imre (1776—1786, 1794), Szalontai Sándor (1784), Váradi János (1786), Arkay Sámuel (1790), Fábján Gábor (1796), Nemes Nagy István (1798). Az iskolamesterek műveltsége, mint a közoktatás történetének kutatói mondják, e korban rendkívül tarka képet mutat; szakképzésükkel a Ratio Educationisig (Mária Terézia 1777-ben kibocsátott tanügyi rendeletéig) semmiféle intézmény nem foglalkozott. Volt köztük kiszolgált katona, vándorló iparosmester, akire a világlátás során ragadt valamicske írni s olvasni tudás; nem ritka az sem, hogy a rektor úr jobbágysorból emelkedett ki. Pereszlényi János „mester 170