Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó
Mindenekről számot adok - VI. Képek a "második jobbágyság" korából (1711-1800) - 5. A vallásháborúktól a Türelmi Rendeletig
jegyzések azonban tartalmaznak néhány érdekességet. Megtudjuk belőlük, hol voltak vidékünkön a kereskedelem, az áruellátás központjai. Párkányban zsindelyeket, deszkákat vásároltak. A vasat, a „sindely-szegeket" és „spinárt szegeket" többnyire Léván szerezték be, de vettek rúdvasat Szálkán, illetve Nagysallón is; az utóbbi helyen — mivel eladóként a lévai „Vas-áros"1 említik — valószínűleg vásárok alkalmával. Lécszegeket kínált a „Vámos Mikolai Görögnek" boltja is. A leggyakrabban Esztergomot keresték föl. Vittek innen zsindelyt, deszkát, vasat, szeget, festéket és festékolajat, edényeket, meszelőt. „Esztergamba Réz-mívesnek a Toronyra készített Gombért" csaknem tizennyolc forintot fizettek; ugyanott „azon gombnak, és másiknak, a Templomra valónak meg festéséért (...) a Pictornak" tizenegy forintokat. Az itteni vásáros hely látogatása némi gonddal járt. Híd az időben még sem a Dunán, sem a Garamon nem volt. A vásárolt „jószágnak által takarításáért" az esztergomi, illetve a garamkövesdi révészeknek tartoztak kisebb, dénárnyi összeggel. Az „Áts Meister"1 Léváról hozatták; a faragás munkájában molnárok segítettek neki. A „régi Sindely szegeknek meg igazításokat János, András és Jósé f f czigányok" végezték. Említésük érdekes adalék a XVIII. század végi Ipoly-vidék népességi képéhez. Korábban ugyanis a cigányok ellen a megye —• egy állítólagos emberevési vád alapján — valóságos hajtóvadászatot rendezett, sok tízüket juttatva akasztófára. Az ügy még a felvilágosodott uralkodó, II. József udvarába is eljutott. Ezt követően vesztette érvényét az a megyei rendelet, mely szerint a cigányok Hont területéről ki vannak tiltva. A XVIII. század végén, mint a költségvetési lista ránk hagyta, Jánosék, Andrásék, Jóseffék, e cigány vándorkovácsok, föl is bukkantak már az Alsó-Ipoly mentén, amely e korban — érdekesség ez is — ismerte már a „borra való" pénzt (a lista szerint a fuvarozó kocsisok kapták). Kapcsolódik a borhoz más is: „4 üveg poharakért (:mellyből az Átsol c a' Toronyra való gomb fel tételkor ittak, és le hajigáltak:) adtam nyolc forintokat" — hagyta reánk a minden bizonnyal nagy ünnepséggel járó toronyavatás egyik babonás-mágikus szokását Sallay György uram. Aki — megzsindelyeztetvén és tornyocskával ékesítvén a 165
