Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe - 1. "Hont megyei gyerek vagyok, Ipolypásztón születtem…"

Szülőfalumnak s jó húszéves koromig, egyetemi éveim végeztéig lakóhelyemnek vallhatom a falut, szűkebb pátriámnak a körülötte fekvő tájat. Ha a Ságig nyugati folyású Ipoly-szakaszt egy képzeletbeli vonallal meghosszabbítjuk, ki is hasítottuk a történelmi Hont megyéből azt a délnyugati területet, amelyet falum hajdani emberei tágabb értelemben szülőtájuknak mondhattak. E tájat 1918-tól összeszűkítette, határfolyóvá nevezve ki az Ipolyt, a történelem; korábbi századokban azonban innenső és túlsó part, mint kagylóház két része, szorosan tapadt össze Hont e négyzet alakú földdarabjában. E négyzet északkeleti szögét Drégelyvár s az ősi megyeközpont, a Hunt-Pázmánok fészke, Hont vára jelzi. Északnyugaton, az előbb említett községekkel körülbelül azonos földrajzi magasságban, a Bars megyei Zseliz határolja Hont eme csücskét, melyet a délnek folyó, a Dunába Kövesdnél torkolló Garam vonala zár le nyugat felé. A Garam-toroknál Párkány s a vele átellenben épült Esztergom alkotja a szülőtáj délnyugati szögét. Délkeleten a szobi Ipoly-torkolat s a Börzsöny csücskében meghúzódó Nagymaros a vidék újabb határjelző csomópontja. S ha Marostól képzeletben vonalat húzunk északnak, Drégely s Hont várai felé, kész is az a bizonyos négyzet alakú földdarab, amelyen belül a történelmi, az 1918 előtti Ipolypásztó állt, s amelynek majd minden községe, városa kapcsolódott valamiképpen falum hajdani életéhez. Erről szólni csak úgy lehet, ha kitekintünk e tágabban értelmezett szülőföldre is. A négyzetbe eső községek, városok nevével — hol gazdasági és birtoktörténeti, hol társadalmi és politikai vonatkozások folytán, hol mert egyikük-másikuk vásáros hely, megyeszékhely, járási központ volt — a későbbiekben számtalanszor találkozunk még. A képzeletben bejárt terület természeti képét, gazdaságföldrajzi adottságait a négyzet nyugati részén a Garam s a Szikince patak völgye, közepén pedig a táj jellegadó folyója, az Ipoly határozza meg, mely nyugati irányát, gondolva egy merészet, Ság fölött változtatja meg, hogy aztán Visk és Szete táján végleg déli irányba forduljon, kialakítva alsó folyását, amely már magával hordja az északibb tájakon fölvett Selmec és Korpona, illetőleg a börzsönyi patakok vizét. „Számos több kerekű malmával nagy hasznot hajt" — írta az Ipolyról U