Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

DÚDOLÓ Lompos árnyak ültek zúzos hegytetőre, kopog dermedt szívemen a kismadarak csőre. Pille havak szállnak, csonttá fagy a bocskor, kemencében aszalódik fanyar ízű vackor. Szél dudája dúdol álmot a mezőre, tegyük el a búbánatot jövő esztendőre. Dúdolj, ráncos szájú megtöppedt anyóka, pillog kint a hold világa, szó hamvad a szóra. Elnehezül lassan a megalvó lélek, csak a havak hullongálnak szitáján az égnek. Csak a vén szájakon bizsereg a halk szó, 74.