Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

HALLOD, HOGY ZENGENEK A FÁK? Hallod, hogy zengenek a fák ? Hogy sír, hogy zúg, hogy vonaglik az erdő ? Remegő kökénybokrokon lobog a könnyű csipkekendő. A termékenység jár a fák közt, a szívdobogtató csoda, szivárványt perget szüntelen a galagonya ág-boga. Félénk levelek sugdolóznak, egy nyírfa halkan feldalol, gyémántot csorgat a fenyő, mézharmat reszket a gazon. Táncol, kering a tölgyek lombja, zöld lángok kergetőznek, és összebújnak csöndesen a fátylas szemű őzek. A szerelemvágy jár a fák közt, egy megindító szép rege, jön, jön aranyos köntösében Csipkerózsika kedvese. A cserek lábujjhegyre állnak, és mélyet sóhajt a pagony, s egy rigó, egy sárgarigó füttyögve repdes valahol. 66. 1959