Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

LÁNYOK Jönnek, jönnek a lányok, hajuk bronz s aranybarna, öklömnyi mellüket szellő csiklandja, simogatja, jönnek az úton át, cipőjük fölkopog, vidáman dúdolnak, s tovatűnnek az utca hajlatában. Tovatűnnek, mint egy-egy jelenés, hajnalfényben az álom tündére, áttetsző csipkeköntösében, ahogy a réten átoson, s befut a fák közé repesve, vagy pillangóvá változik, s lobogva, incselkedve felcsap a kristály égbe, fel a tárt ölű magasba, ahol a jókedvű Isten tükreit villogtatja. Jönnek, jönnek a lányok, csípőjük vágyat ringat, szemükben kék láng, szemük kék lángú hajnalcsillag, arcukon rózsapír, arcukon mosolygó almák hamva, homlokuk haván az öröm s az ifjúság hatalma s a tisztaság, a szent csoda, az élet hűs meséje, mit nem érintett még pánsípok szenvedélye. Jönnek, jönnek a lányok, gazellaléptű fruskák, kacagásuk fölveri a kősivatag utcát, s mert tiszták még, a hangjukat nem védi álszemérem, olyanok, mint a madarak, átcikáznak az égen, röpködnek vidoran, csivognak, csiripelnek, mosdatják gyönge szárnyukat, nem szőnek semmi tervet, de csöndes nyári éjeken, mikor a hold ragyog, borzongatja testüket a nagy asszonytitok. 1963 63.