Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981
Hajnali vallomás
A PUSZTASÁGON ÁT Mindent, mi volt, elhagytam, s újrakezdtem az utat, mit elfáradva jártam, régi énem kitéptem, s elfeledtem, mint piheszálat állam hajlatában. Mentem, s a napfény felsebezte bőröm, hideg harmattal vert az éjszaka, azt hittem, sorsom megelőzöm, s egy boldog napon eljutok haza. Már sejtem, hiába volt a próba, utam a végtelenbe tart, vezet, s nem áll elémbe senki meghatódva: — Testvérem végre hazaérkezett! Csak a csend kietlen pusztasága kísér s egy csillag fénye messze, fent: ó, százszor boldog, ki nem élt hiába, s magába fogta a bűvös jelent... 1965 r>7
/
