Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

Hol láttam én az arcát. Istenem, ezt a dúlt arcot, ezt a nagyszerű kőkoponyát, mely mesterére vall, ki összetörte benne a derűt, és szenvedélyen túli lényegét hagyta csak, halál előtti kínját, mely ott lapul a ferde száj kemény szögében, a szem megzápult sötét ívén, és szinte észrevétlenül munkál, a felhámot általszove titokzatos arabeszkjeivel, gyúrva fonákját, amely ott belül kaotikus izzásban összeáll véges renddé, megtörve sejtjei rugalmas osztódását, dübörgő agyában megformálva a halált. 52