Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

MEGBABONÁZVA HORDOM MÉG SZERELMED Hogy füstölög a telhetetlen emlék, ködlik, mint hőforrás fölött a tó. Megbabonázva hordom még szerelmed: enyém, nem enyém ? Tovaillanó. Szerettelek, s már nem tudom, mikor égtek hajadban gyönge mályvarózsák. Utánad nyúltam, vadszilvabokor, de elpöröltek gonosz mandragórák. Hol van a régi, hűs erdei tisztás, s a páfrányos a vén sziklák alatt ? Keresgetjük a szálló évek titkát, az élőkben a szép halottakat. 1977 156.