Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

FENYÉREN BORÓKA Fenyéren boróka, mit adhat még a hűség ? Gyökérdac, törpesors, mifajta bánat fűt még ? Fenyéren boróka, tűzre se jó az ágad. Irt, aki ér, kiirt a fejszeél-utálat. Fenyéren boróka, te Isten mostohája, mért marsz a földbe, mért szívod csecsét — hiába ? Fenyéren boróka, ki érti néma lelked ? Harsányan zúg a tölgy — neked mélyül a csended. 1976 154.

Next

/
Oldalképek
Tartalom