Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

KI MELLBE BÖKÖTT, AZ VOLT A LEGÉNY Kedveseim, én bűbánó vagyok, de kell a hit és kell a látomás. Csipkés pólyákban kisded magyarok felém kapkodnak: a jövőbe láss! Bánom a bűnöm, gyenge voltam én, hagytam, hogy a nyelvemet kivágják. Ki mellbe bökött, az volt a legény, s gyáva, aki rejtette a száját. Én megbocsátok ma már annak is, ki kufárkodott szívvel és a joggal. S mert megengedték, átváltott hamis beszédre hamis szótagokkal. Kié a jövő ? Érezni szeretném: nap ragyog-e vagy alkony fodrozik ? Szelíd nyájamat bízván terelgetném zsenge füvekről boldog otthonig. 1976 148.