Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

Hol van a jók jutalma, hol az igazak nyert pöre, hol maradt büntetése rossznak, gonosznak ? A lombot egykedvűn legyezi a szél s virággal dongja tele. Ki tenne esküt tegnapért, s ki pusztulna bele ? Jó ez a bölcsesség, a higgadt ésszel kivasalt derű, nézvén, mint loholnak körös-körül, hessentve furcsa gondot, kikért ma is zajlik az ég, s hersenve nő a fű: az emberforma emberkék, s velük egy más bolygó heve. 1977 140.