Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

TÉLI KÉPEK 1 íme, a tél. Kiguvadt szemgolyók. Döglődik már a hálóján a pók. Kozmás kéményen bekiált a szél, meg-megcsillan a deres házfedél. 2 Apad a nappal, sűrül a homály, az ég zenitjén árva csillag áll. Nem is áll ott, csak oda képzelem, társat keres a vágy s a félelem. 3 A kapu egész éjjel nyekereg, mintha csak sírna fél tucat gyerek. A tetőről a tört cserép görög, gurigáznak a csámpás ördögök. 4 Kakas rikolt. De sötét még az ég. Dermedt a táj, mint holt tengerfenék. Csizma csosszan a pőre udvaron. Az ólban lustán horkan a barom. 5 Hajnali lámpa. Gyönge hóesés. Böllér köhécsel, megvillan a kés. 122.